Mózes második könyve
34. fejezet
1. vers
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, hogy fölírjam rájuk azokat a szavakat, amelyek az előző táblákon voltak, amelyeket széttörtél.
2. vers
Légy készen reggelre, és jöjj föl reggel a Sínai-hegyre, és állj elém ott a hegy tetején.
3. vers
De senki se jöjjön föl veled, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen! Juhok és marhák se legeljenek a hegy környékén.
4. vers
Vágott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, fölkelt reggel, fölment a Sínai-hegyre, amint az Úr parancsolta neki, és a kezébe vette a két kőtáblát.
5. vers
Az Úr pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az Urat.
6. vers
Az Úr pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága.
7. vers
Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig.
8. vers
Ekkor Mózes nagy sietséggel földre borult, és lehajtotta fejét.
9. vers
És azt mondta: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, járj közöttünk, Uram! Mert keménynyakú nép ez! Bocsásd meg vétkeinket és gonoszságunkat, és fogadj minket örökségeddé!
10. vers
Az Úr pedig azt mondta: Íme, szövetséget kötök. Egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön egyetlen nép között sem, és meglátja az egész nép, amely között vagy, az Úr cselekedeteit. Mert csodálatos az, amit veled cselekszem.
11. vers
Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket és jebúsziakat.
12. vers
Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelyre bemész, mert csapdává válnak számodra.
13. vers
Hanem rontsátok le oltáraikat, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki szent fáikat.
14. vers
Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az Úr, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.
15. vers
Semmiképpen se köss szövetséget annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követve paráználkodnak, és áldoznak isteneiknek, és meghívnak téged, ne egyél áldozatukból.
16. vers
Feleséget se végy fiaidnak az ő leányaik közül, hogy mikor azok isteneiket követve paráználkodnak, fiaidat ne vigyék paráználkodásra az ő isteneiket követve.
17. vers
Ne csinálj magadnak öntött istenszobrokat!
18. vers
A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret az abib hónap idején, amint megparancsoltam neked. Mert abib hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19. vers
Mindaz, ami anyja méhét megnyitja, az enyém legyen, és minden hím jószágod is, amely tehenednek vagy juhodnak első ellése.
20. vers
De a szamár első csikóját juhon váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg, és ne jöjjön elém senki üres kézzel.
21. vers
Hat napon át munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj. Még szántás és aratás idején is pihenj.
22. vers
A hetek ünnepét is tartsd meg a búza első termésének aratásakor meg a betakarítás ünnepét is az év végén.
23. vers
Évenként háromszor minden férfi jelenjen meg az Úrnak, Izráel Urának és Istenének színe előtt.
24. vers
Mert népeket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te Urad, Istened előtt megjelenj.
25. vers
Áldozatom vérét ne ontsd ki a kovász mellett, és ne maradjon reggelre a páskaünnep áldozatából!
26. vers
Földed zsengéjéből az elsőt vidd föl az Úrnak, a te Istenednek házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!
27. vers
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Írd föl ezeket az igéket, mert e szavaknak megfelelően kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
28. vers
És Mózes ott volt az Úrral negyven nap és negyven éjjel. Kenyeret sem evett, vizet sem ivott. És fölírta a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsot.
29. vers
Amikor Mózes a Sínai-hegyről lejött, kezében volt a bizonyság két táblája. Mikor a hegyről leereszkedett Mózes, nem tudta, hogy arcbőre sugárzik, mivel Istennel beszélt.
30. vers
És amint Áron és Izráel minden fia meglátta, hogy arcbőre sugárzik, féltek közeledni hozzá.
31. vers
Mózes pedig megszólította őket, és Áron és a gyülekezet vezetői mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük.
32. vers
Azután Izráel fiai is mind odamentek hozzá, és megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.
33. vers
Amikor Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédét, leplet tett az arcára.
34. vers
És valahányszor az Úr elé ment, hogy vele beszéljen, levette a leplet, amíg ki nem jött. Kijőve pedig elmondta Izráel fiainak, amit parancsként kapott.
35. vers
És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzik az arcbőre. Ekkor a leplet ismét arcára borította addig, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
Könyvek
