Mózes második könyve
capítulo 34
verso 1
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, hogy fölírjam rájuk azokat a szavakat, amelyek az előző táblákon voltak, amelyeket széttörtél.
verso 2
Légy készen reggelre, és jöjj föl reggel a Sínai-hegyre, és állj elém ott a hegy tetején.
verso 3
De senki se jöjjön föl veled, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen! Juhok és marhák se legeljenek a hegy környékén.
verso 4
Vágott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, fölkelt reggel, fölment a Sínai-hegyre, amint az Úr parancsolta neki, és a kezébe vette a két kőtáblát.
verso 5
Az Úr pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az Urat.
verso 6
Az Úr pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága.
verso 7
Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig.
verso 8
Ekkor Mózes nagy sietséggel földre borult, és lehajtotta fejét.
verso 9
És azt mondta: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, járj közöttünk, Uram! Mert keménynyakú nép ez! Bocsásd meg vétkeinket és gonoszságunkat, és fogadj minket örökségeddé!
verso 10
Az Úr pedig azt mondta: Íme, szövetséget kötök. Egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön egyetlen nép között sem, és meglátja az egész nép, amely között vagy, az Úr cselekedeteit. Mert csodálatos az, amit veled cselekszem.
verso 11
Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket és jebúsziakat.
verso 12
Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelyre bemész, mert csapdává válnak számodra.
verso 13
Hanem rontsátok le oltáraikat, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki szent fáikat.
verso 14
Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az Úr, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.
verso 15
Semmiképpen se köss szövetséget annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követve paráználkodnak, és áldoznak isteneiknek, és meghívnak téged, ne egyél áldozatukból.
verso 16
Feleséget se végy fiaidnak az ő leányaik közül, hogy mikor azok isteneiket követve paráználkodnak, fiaidat ne vigyék paráználkodásra az ő isteneiket követve.
verso 17
Ne csinálj magadnak öntött istenszobrokat!
verso 18
A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret az abib hónap idején, amint megparancsoltam neked. Mert abib hónapban jöttél ki Egyiptomból.
verso 19
Mindaz, ami anyja méhét megnyitja, az enyém legyen, és minden hím jószágod is, amely tehenednek vagy juhodnak első ellése.
verso 20
De a szamár első csikóját juhon váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg, és ne jöjjön elém senki üres kézzel.
verso 21
Hat napon át munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj. Még szántás és aratás idején is pihenj.
verso 22
A hetek ünnepét is tartsd meg a búza első termésének aratásakor meg a betakarítás ünnepét is az év végén.
verso 23
Évenként háromszor minden férfi jelenjen meg az Úrnak, Izráel Urának és Istenének színe előtt.
verso 24
Mert népeket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te Urad, Istened előtt megjelenj.
verso 25
Áldozatom vérét ne ontsd ki a kovász mellett, és ne maradjon reggelre a páskaünnep áldozatából!
verso 26
Földed zsengéjéből az elsőt vidd föl az Úrnak, a te Istenednek házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!
verso 27
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Írd föl ezeket az igéket, mert e szavaknak megfelelően kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
verso 28
És Mózes ott volt az Úrral negyven nap és negyven éjjel. Kenyeret sem evett, vizet sem ivott. És fölírta a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsot.
verso 29
Amikor Mózes a Sínai-hegyről lejött, kezében volt a bizonyság két táblája. Mikor a hegyről leereszkedett Mózes, nem tudta, hogy arcbőre sugárzik, mivel Istennel beszélt.
verso 30
És amint Áron és Izráel minden fia meglátta, hogy arcbőre sugárzik, féltek közeledni hozzá.
verso 31
Mózes pedig megszólította őket, és Áron és a gyülekezet vezetői mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük.
verso 32
Azután Izráel fiai is mind odamentek hozzá, és megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.
verso 33
Amikor Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédét, leplet tett az arcára.
verso 34
És valahányszor az Úr elé ment, hogy vele beszéljen, levette a leplet, amíg ki nem jött. Kijőve pedig elmondta Izráel fiainak, amit parancsként kapott.
verso 35
És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzik az arcbőre. Ekkor a leplet ismét arcára borította addig, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.
Libros
