Mózes második könyve
capítulo 12
verso 1
Majd így szólt az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
verso 2
Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.
verso 3
Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.
verso 4
Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.
verso 5
A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.
verso 6
Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.
verso 7
Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.
verso 8
A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
verso 9
Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.
verso 10
Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.
verso 11
Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az Úr páskája ez.”
verso 12
Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az Úr.
verso 13
És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
verso 14
Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.
verso 15
Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.
verso 16
Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.
verso 17
Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.
verso 18
Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
verso 19
Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.
verso 20
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
verso 21
Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.
verso 22
Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.
verso 23
Mikor átmegy az Úr, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
verso 24
Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.
verso 25
És mikor bementek arra a földre, melyet az Úr ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
verso 26
Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,
verso 27
akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az Úrnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.
verso 28
Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak.
verso 29
Éjfélkor azután megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.
verso 30
Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.
verso 31
Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az Úrnak, ahogy mondtátok.
verso 32
Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!
verso 33
Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.
verso 34
A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.
verso 35
Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.
verso 36
Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.
verso 37
És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszázezren gyalog, a gyermekeken kívül.
verso 38
Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.
verso 39
A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlekedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak.
verso 40
Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
verso 41
Éppen azon a napon jött ki az Úr egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.
verso 42
Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!
verso 43
Majd azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!
verso 44
Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.
verso 45
A zsellér és a béres ne egyék belőle.
verso 46
Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.
verso 47
Izráel egész gyülekezete készítse el.
verso 48
Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az Úrnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.
verso 49
Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.
verso 50
Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek és Áronnak.
verso 51
Még ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.
Libros
