Mózes második könyve
capítulo 20
verso 1
Ekkor megszólalt Isten, s ezeket az igéket mondta:
verso 2
Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
verso 3
Ne legyen más istened rajtam kívül!
verso 4
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van!
verso 5
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.
verso 6
De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.
verso 7
Ne használd hiába az Úr, a te Istened nevét, mert az Úr nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.
verso 8
Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg!
verso 9
Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.
verso 10
De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik.
verso 11
Mert hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a szombat napját.
verso 12
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!
verso 16
Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!
verso 17
Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!
verso 18
Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott.
verso 19
Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk.
verso 20
Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek.
verso 21
A nép tehát távol állt, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben Isten volt.
verso 22
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Ti magatok láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok.
verso 23
Ne készítsetek mellettem még ezüstisteneket, és ne csináljatok magatoknak aranyisteneket.
verso 24
Földből készíts nekem oltárt. Azon áldozd égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Minden helyre elmegyek hozzád, és megáldalak, ahol azt akarom, hogy megemlékezzetek a nevemről.
verso 25
Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragóvasadat, megfertőzteted.
verso 26
Lépcsőn se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne látsszon a szemérmed.
Libros
