Mózes második könyve
capítulo 16
verso 1
Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van.
verso 2
Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában.
verso 3
Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?
verso 4
Ekkor azt mondta Mózesnek az Úr: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?
verso 5
A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.
verso 6
Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
verso 7
Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az Úr. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok?
verso 8
Ezután azt mondta Mózes: Este az Úr húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen.
verso 9
Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.
verso 10
Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az Úr dicsősége megjelent a felhőben.
verso 12
Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
verso 13
És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül.
verso 14
Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara.
verso 15
Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül.
verso 16
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak.
verso 17
Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett.
verso 18
Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
verso 19
Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.
verso 20
Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk.
verso 21
Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.
verso 22
A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek.
verso 23
Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az Úrnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
verso 24
Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne.
verso 25
Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az Úr szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn.
verso 26
Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
verso 27
Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak.
verso 28
Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?
verso 29
Lássátok: az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.
verso 30
És megnyugodott a nép a hetedik napon.
verso 31
Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.
verso 32
Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az Úr: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.”
verso 33
Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az Úr elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak.
verso 34
El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
verso 35
Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához.
verso 36
Az ómer pedig az éfa tizedrésze.
Libros
