Mózes második könyve
21. fejezet
1. vers
Ezek azok a rendelkezések, amelyeket eléjük kell tárnod:
2. vers
Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedikben szabaduljon fel ingyen.
3. vers
Ha egyedül jött, egyedül menjen el. Ha nős ember, menjen el vele a felesége is.
4. vers
Ha az ura adott neki feleséget, és az fiakat vagy lányokat szült neki, az asszony gyermekeivel együtt maradjon az ő uráé, a férje pedig egyedül menjen el.
5. vers
De ha a szolga azt mondaná: „Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat, nem akarok felszabadulni”,
6. vers
akkor vigye őt az ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura fúrja át a fülét árral. És legyen örökké szolgája annak.
7. vers
Ha valaki a lányát adja el szolgálónak, az ne úgy menjen el, ahogy a szolgák szoktak.
8. vers
Ha az urának nem tetszik, hogy eljegyezze őt magának, akkor engedje meg, hogy kiváltsák. De arra nincs joga, hogy idegen népnek eladja, mert akkor hűtlenül bánik vele.
9. vers
Ha pedig a fiának jegyzi el őt, a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.
10. vers
Ha még egy másikat is vesz neki, ennek ételét, ruházatát és házasságbeli jogát ne csorbítsa.
11. vers
Ha ezt a hármat nem cselekszi vele, akkor menjen el ingyen, fizetés nélkül.
12. vers
Aki úgy megver valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon.
13. vers
De ha nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor rendelek neked egy helyet, ahova menekülhet.
14. vers
Ha pedig valaki szándékosan tör a felebarátja ellen, hogy orvul megölje, az oltáromtól is vidd el azt a halálra.
15. vers
Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
16. vers
Aki embert lop, és eladja azt, vagy nála találják, halállal lakoljon.
17. vers
Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.
18. vers
Ha férfiak összevesznek, és megüti valaki a felebarátját kővel vagy az öklével, és nem hal meg, hanem ágynak esik,
19. vers
ha fölkel, és mankóján kinn jár, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán fekvéséért fizessen, és gyógyíttassa meg.
20. vers
Ha pedig valaki úgy üti meg a szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy meghal a keze alatt, büntessék meg.
21. vers
De ha egy vagy két napig életben marad, ne büntessék meg az urát, mivel pénzen vette.
22. vers
Ha férfiak veszekednek, és meglöknek egy várandós asszonyt úgy, hogy idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik, bírságot kell fizetni aszerint, ahogy az asszony férje azt követeli, de bírák előtt kell fizetni.
23. vers
Ám ha halálos a szerencsétlenség, akkor életet kell adni az életért.
24. vers
Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
25. vers
Égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.
26. vers
Ha valaki a szolgájának vagy szolgálójának a szemét úgy megüti, hogy megvakul, bocsássa azt szabadon a szeméért.
27. vers
Ha pedig a szolgájának vagy a szolgálójának a fogát üti ki, bocsássa szabadon a fogáért.
28. vers
Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör úgy, hogy meghal, kővel kövezzék meg azt az ökröt, és húsát ne egyék meg. De az ökör ura ártatlan.
29. vers
Ám ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és mégsem vigyázott rá, s az férfit vagy asszonyt ölt meg, az ökröt kövezzék meg, és az ura is halállal lakoljon.
30. vers
Ha váltságdíjat vetnek ki rá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit kivetnek rá.
31. vers
Akár fiút öklel meg, akár leányt, e rendelet szerint kell cselekedni.
32. vers
Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót, akkor adjanak urának harminc ezüstsékelt, de az ökröt kövezzék meg.
33. vers
Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi be, és ökör vagy szamár esik bele,
34. vers
akkor a verem ura fizessen. Pénzben fizessen a gazdájuknak, és a tetem az övé legyen.
35. vers
Ha valakinek az ökre megdöfi az ő embertársa ökrét úgy, hogy az elpusztul, adják el az élő ökröt, és az árát osszák meg, és a tetemet is osszák el.
36. vers
De ha tudták, hogy az ökör már azelőtt is öklelős volt, és nem vigyázott rá az ura, akkor fizessen ökröt az ökörért, a tetem pedig legyen az övé.
Könyvek
