31. fejezet
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
Íme, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak fiát a Júda nemzetségéből.
Betöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,
hogy mindent el tudjon tervezni, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni,
és tudjon foglalatba való köveket vésni, fát faragni és mindenféle munkát végezni.
Íme, mellé adtam Oholíábot is, Ahiszámák fiát a Dán nemzetségéből. Értelmet adtam minden hozzáértő ember szívébe, hogy elkészítsék mindazt, amit parancsoltam neked:
a gyülekezet sátrát, a bizonyság ládáját, a fölé való fedelet és a sátor minden edényét.
Az asztalt és edényeit, a tiszta mécsestartót és minden hozzávalót és a füstölőoltárt.
Az egészen elégő áldozat oltárát és minden edényét, a mosdómedencét és állványát.
A szolgálathoz való ruhákat, Áron pap szent öltözetét és fiai papi öltözetét.
A kenet olaját és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, ahogy megparancsoltam neked!
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
Ezt mondd Izráel fiainak: A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki megszentellek titeket.
Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szent az nektek. Aki megrontja, halállal lakoljon. Aki munkát végez azon a napon, annak lelke irtassék ki népe közül.
Hat napig dolgozzanak, a hetedik nap pedig a nyugalom szombatja, az Úrnak szentelt nap. Aki szombatnapon dolgozik, meg kell halnia.
Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.
Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az Úr a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott.
Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40