Mózes második könyve
11. fejezet
1. vers
Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát, sőt kiűz titeket innen.
2. vers
Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat.
3. vers
Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt. Az a férfiú, Mózes is igen nagy tekintélyű volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és a nép előtt.
4. vers
Így szólt Mózes: Ezt mondja az Úr: „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba,
5. vers
és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is.
6. vers
Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.
7. vers
De Izráel fiai körében az eb sem ölti ki nyelvét senkire, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, milyen különbséget tett az Úr Egyiptom és Izráel között.
8. vers
És mindezek a szolgáid eljönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ. És én csak akkor megyek el.” Majd nagy haraggal távozott a fáraótól.
9. vers
Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy csodáim megsokasodjanak Egyiptom földjén.
10. vers
Mózes és Áron tehát véghez vitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette annak szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait az országából.
Könyvek
