Mózes második könyve
22. fejezet
1. vers
Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, öt marhát fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
2. vers
Ha a tolvajt betörésen kapják, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak.
3. vers
De ha ez napvilágnál történik, vérontásnak számít. A tolvaj fizessen. Ha nincs neki, adják el őt tolvajságáért.
4. vers
Ha élve találják meg nála a lopott jószágot – akár ökör, akár szamár, akár juh az –, kétszer annyit fizessen érte.
5. vers
Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy állatát ráengedte, és az más mezején legelt, térítse meg a kárt mezejének javából és szőlőjének javából.
6. vers
Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag vagy a lábon álló gabona vagy a mező: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.
7. vers
Ha valaki pénzt vagy edényeket ad át felebarátjának megőrzésre, és azokat ellopják annak az embernek a házából, és megtalálják a tolvajt, fizessen kétszer annyit.
8. vers
Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát állítsák Isten elé, hogy nem nyúlt-e felebarátja vagyonához.
9. vers
Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, amiről az egyik azt mondja, hogy az övé, mindkettőjük ügye Isten elé kerüljön, és akit Isten bűnösnek ítél, fizessen kétszer annyit felebarátjának.
10. vers
Ha valaki szamarat vagy ökröt vagy bárányt vagy bármiféle állatot ad felebarátjának, hogy gondozza, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta,
11. vers
az Úrra tett esküvés döntsön kettejük közt, hogy nem nyújtotta-e ki kezét felebarátja vagyonára. Ezt fogadja el a jószág gazdája, és felebarátja semmit se fizessen.
12. vers
Ha pedig ellopták tőle, fizesse meg a kárt a gazdának.
13. vers
Ha vadállat tépte szét, hozza el azt bizonyítékul. A széttépettet az esetben nem kell megfizetnie.
14. vers
Ha pedig valaki a felebarátjától állatot kér kölcsön, és az megsérül vagy elhull urának távollétében, fizesse meg a kárt.
15. vers
De ha a gazdája ott volt, nem fizet. Ha bérbe adta, a bérleti díj fedezi a kárt.
16. vers
Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál, jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.
17. vers
Ha az apja nem akarja őt neki adni, annyi pénzt adjon, amennyi a hajadonok jegyajándéka.
18. vers
Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
19. vers
Aki állattal közösül, halállal lakoljon!
20. vers
Aki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, azt öljék meg.
21. vers
A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.
22. vers
Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
23. vers
Ha nyomorgatod, és hozzám kiált, meghallgatom kiáltását.
24. vers
Fölgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és feleségeitek özvegyekké lesznek, fiaitok pedig árvákká.
25. vers
Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a veled levő szegénynek, ne légy hozzá olyan, mint a hitelező. Ne vessetek ki rá uzsorát.
26. vers
Ha zálogba veszed felebarátod felsőruháját, naplemente előtt add vissza neki.
27. vers
Mert egyetlen takarója, testének ruhája az, s ugyan miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
28. vers
Az Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!
29. vers
/Gabonádból és borodból ne késlekedj adni,* és fiaid közül az elsőszülöttet add nekem./**
30. vers
Ugyanúgy tegyél ökröddel, juhoddal: hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon add nekem!
31. vers
Legyetek szentek előttem. A mezőn széttépett húst ne egyétek meg, hanem az ebnek vessétek.
Könyvek
