Mózes második könyve

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az Úr?


2. vers

Erre az Úr azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő.


3. vers

Dobd a földre! – mondta az Úr. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle.


4. vers

Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében.


5. vers

Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.


6. vers

Majd azt mondta neki az Úr: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó.


7. vers

Ezután azt mondta az Úr: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste.


8. vers

Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.


9. vers

Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon.


10. vers

Mózes azt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.


11. vers

De az Úr azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?


12. vers

Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell.


13. vers

Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.


14. vers

Erre fölgerjedt az Úr haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében.


15. vers

Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.


16. vers

Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette.


17. vers

Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghez vidd vele azokat a jeleket.


18. vers

Ekkor visszament Mózes apósához, Jetróhoz, és azt mondta neki: Hadd menjek, és térjek vissza testvéreimhez Egyiptomba, hogy meglássam, élnek-e még. Jetró így felelt neki: Eredj el békességgel!


19. vers

Az Úr pedig így szólt Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.


20. vers

Ekkor vette Mózes a feleségét és fiait, felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptomba. Az Isten botját pedig a kezébe vette.


21. vers

Azt mondta az Úr Mózesnek: Amikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, ügyelj arra, hogy mindazokat a csodákat véghez vidd a fáraó előtt, amelyeket hatalmadba adtam. Én pedig megkeményítem a szívét, és nem bocsátja el a népet.


22. vers

Ezt mondd tehát a fáraónak: Így szól az Úr: „Izráel népe az én elsőszülött fiam;


23. vers

azért azt mondom neked: bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és ha te vonakodsz elbocsátani, íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat.”


24. vers

Amikor úton volt, egy szálláson eléállt az Úr, és meg akarta ölni.


25. vers

De Cippóra vett egy éles követ, és lemetszette fia előbőrét, és Mózes lába elé vetette e szavakkal: Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!


26. vers

Erre békét hagyott neki. És Cippóra azt mondta: Véren szerzett jegyes a körülmetélkedésért.


27. vers

Áronnak pedig azt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta.


28. vers

Mózes pedig elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amelyekkel elküldte őt, és mindazokat a jeleket, amelyeket rábízott.


29. vers

Majd elment Mózes és Áron, és összegyűjtötték Izráel fiai közül a véneket.


30. vers

Áron elmondta mindazt, amit az Úr mondott Mózesnek, és bemutatta a jeleket a nép szeme láttára.


31. vers

Amikor a nép hitt, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait, és megtekintette nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.

Fejezetek:


Könyvek