Mózes második könyve
32. fejezet
1. vers
Amikor látta a nép, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, egybegyűlt Áron ellen, és azt mondta neki: Jöjj, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, azzal a férfival, aki Egyiptom földjéről kihozott minket.
2. vers
Áron azt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak, és hozzátok hozzám.
3. vers
Erre az egész nép kiszedte az aranyfüggőket a füléből, és elvitték Áronhoz.
4. vers
Ő átvette a kezükből, vésővel mintát készített, és öntött borjút csinált belőle. Ekkor azt mondták: Ezek a te isteneid, Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.
5. vers
Amikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte, és így kiáltott: Holnap az Úr ünnepe lesz!
6. vers
Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani.
7. vers
Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Indulj, menj le, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
8. vers
Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, annak áldoznak, és azt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.
9. vers
Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10. vers
Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen föl a haragom ellenük, és hadd töröljem el őket! Téged azonban nagy néppé teszlek.
11. vers
De Mózes így esedezett Istenéhez, az Úrhoz: Miért gerjedne föl, Uram, a te haragod a néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom földjéről?
12. vers
Miért mondanák azt az egyiptomiak: „Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről”? Múljék el haragod tüze, és vond vissza bosszúdat néped ellen!
13. vers
Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra e szavakkal: Úgy megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait és azt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és örökségük lesz az örökre.
14. vers
Erre megállította az Úr azt a veszedelmet, amelyet a népére akart bocsátani.
15. vers
Azután Mózes megfordult, és elindult a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalán teleírt táblák voltak, elöl is, hátul is tele voltak írva.
16. vers
A táblákat Isten keze készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt.
17. vers
Józsué pedig hallva a nép rivalgását, azt mondta Mózesnek: Harci kiáltás van a táborban.
18. vers
Ő pedig így felelt: Nem diadalmasok, sem legyőzöttek kiáltása ez, éneklés hangját hallom.
19. vers
És amikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást, és fölgerjedt Mózes haragja, elhajította kezéből a táblákat, és összetörte a hegy alatt.
20. vers
Azután fogta a borjút, amelyet csináltak, tűzben megégette, apróra törte, amíg porrá lett, és vízbe szórva megitatta Izráel fiaival.
21. vers
Majd azt mondta Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
22. vers
Áron így felelt: Ne gerjedjen föl uram haragja! Ismered e népet, hogy gonosz.
23. vers
Azt mondták nekem: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, hogy mi lett Mózessel, azzal a férfival, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.
24. vers
Én azt feleltem: Kinek van aranya? Szedjétek le. Erre nekem adták, én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle.
25. vers
Amikor látta Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket ellenségeik csúfjára,
26. vers
megállt a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az Úré, jöjjön ide hozzám! És hozzá gyűlt Lévi valamennyi fia.
27. vers
Ezt mondta nekik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindegyikőtök kardot az oldalára, menjetek át a táboron, és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg a testvérét, barátját és rokonát!
28. vers
Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, és azon a napon a népből mintegy háromezer férfi hullott el.
29. vers
Ezután azt mondta Mózes: Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, ki-ki fiával és testvérével szemben, hogy áldása szálljon ma rátok.
30. vers
Mózes másnap azt mondta a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért fölmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek bűneitekre.
31. vers
Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és azt mondta: Ó, jaj, ez a nép nagy bűnt követett el! Aranyból csinált magának isteneket.
32. vers
De most bocsásd meg bűnüket! Ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.
33. vers
Az Úr így felelt Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki a könyvemből.
34. vers
Most azért menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme, az én angyalom előtted megy. De látogatásom napján ezt a bűnüket is számonkérem.
35. vers
Az Úr tehát megverte a népet azért, amit az Áron által készített borjúval cselekedtek.
Könyvek
