Mózes második könyve
9. fejezet
1. vers
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
2. vers
Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket,
3. vers
íme, az Úr keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal.
4. vers
De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.”
5. vers
Időt is szabott az Úr, és azt mondta: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.
6. vers
Meg is cselekedte ezt a dolgot másnap, és elhullott Egyiptom minden jószága, de Izráel fiainak jószágai közül egy sem hullott el.
7. vers
A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy az izráeliek jószágai közül egy sem hullott el. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.
8. vers
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.
9. vers
Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén.
10. vers
Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt.
11. vers
És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin.
12. vers
De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta Mózesnek.
13. vers
Ezután így szólt az Úr Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
14. vers
Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, szolgáidra és népedre, azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.
15. vers
Mert ha most kinyújtanám a kezemet, és megvernélek téged és népedet döghalállal, akkor kivágatnál a földről.
16. vers
Ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.
17. vers
Ha tovább is feltartóztatod népemet, és nem bocsátod el őket:
18. vers
íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától mindmáig.
19. vers
Most tehát küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem hajtják be, jégeső szakad, és meghal.”
20. vers
Aki a fáraó szolgái közül az Úr beszédétől megrettent, szolgáit és jószágát házakba hajtotta.
21. vers
Aki pedig nem törődött az Úr beszédével, szolgáit és jószágát a mezőn hagyta.
22. vers
Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén emberre, állatra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén.
23. vers
Mózes kinyújtotta botját az égre, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott, és villámok csapkodtak a földre, és jégesőt bocsátott az Úr Egyiptomra.
24. vers
Esett a jég, és egymást érte a villámlás a szakadó jégesőben, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptomban, mióta ember lakja.
25. vers
A jégeső elverte egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt, embertől állatig. A mező minden füvét is elverte a jég, és a mező minden fáját is összetörte.
26. vers
Csak a Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.
27. vers
A fáraó pedig elküldött, és hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem. Az Úr az igaz, én és az én népem pedig gonoszok vagyunk.
28. vers
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgésből és jégesőből, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.
29. vers
Mózes pedig azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem a kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
30. vers
De tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
31. vers
A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt,
32. vers
de a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.
33. vers
Amikor Mózes a fáraótól távozva kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, s megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és eső sem ömlött a földre.
34. vers
Amint látta a fáraó, hogy megszűnt az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezett, és megkeményítette szívét ő és az ő szolgái is.
35. vers
Kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, amint megmondta az Úr Mózes által.
Könyvek
