Mózes második könyve
7. fejezet
1. vers
Az Úr erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz.
2. vers
Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.
3. vers
Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén.
4. vers
De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által.
5. vers
S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük.
6. vers
Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta nekik.
7. vers
Mózes nyolcvan-, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.
8. vers
Majd így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
9. vers
Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé!” És az kígyóvá lesz.
10. vers
Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett.
11. vers
Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel.
12. vers
Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat.
13. vers
A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Úr.
14. vers
Az Úr pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
15. vers
Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe.
16. vers
Mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.”
17. vers
Így szól az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik.
18. vers
És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.
19. vers
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.”
20. vers
Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott.
21. vers
A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén.
22. vers
De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta.
23. vers
Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve.
24. vers
Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.
25. vers
Hét nap telt el azóta, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
Könyvek
