Mózes második könyve
8. fejezet
1. vers
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: „Azt mondja az Úr: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!
2. vers
Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.
3. vers
És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.
4. vers
És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak.”
5. vers
Majd így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!”
6. vers
Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.
7. vers
De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.
8. vers
Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
9. vers
Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?
10. vers
Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz, Istenünkhöz,
11. vers
eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.
12. vers
Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az Úrhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.
13. vers
Az Úr pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
14. vers
Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.
15. vers
De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Úr.
16. vers
Majd szólt az Úr Mózesnek: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén.”
17. vers
És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.
18. vers
Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.
19. vers
Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta.
20. vers
Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vizek felé, és ekkor mondd neki: Ezt mondja az Úr: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
21. vers
Mert ha nem bocsátod el, ártalmas bogarakat bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, és megtelnek az egyiptomiak házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen élnek.
22. vers
De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ott ne legyenek ártalmas bogarak azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
23. vers
Különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lesz ez a jel.”
24. vers
Úgy is tett az Úr. Ártalmas bogarak jöttek ugyanis a fáraó és az ő szolgái házára, és egész Egyiptomban pusztává lett a föld miattuk.
25. vers
Erre a fáraó hívatta Mózest és Áront, és így szólt nekik: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.
26. vers
Mózes pedig mondta: Nem helyes, hogy úgy cselekedjünk, hogy azt áldozzuk az Úrnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiak előtt. Ha azt áldozzuk az ő szemük láttára, ami az egyiptomiaknak utálatos, nem köveznek-e meg minket?
27. vers
Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi Urunknak, Istenünknek, ahogy parancsolta nekünk.
28. vers
A fáraó így szólt: Elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak, Isteneteknek a pusztában, csak ne menjetek nagyon messze. Imádkozzatok érettem!
29. vers
Mózes így felelt: Íme, én kimegyek tőled, imádkozom az Úrhoz, és holnap eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől. Csak megint el ne ámítson a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az Úrnak.
30. vers
Azután kiment Mózes a fáraótól, és imádkozott az Úrhoz.
31. vers
És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedett: eltávoztak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, hogy egy sem maradt.
32. vers
De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.
Könyvek
