Mózes második könyve

chapter 33

Chapters:

Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom.

verse #2

Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.

verse #3

Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménynyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton.

verse #4

Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit.

verse #5

Így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: „Keménynyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.”

verse #6

És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.

verse #7

Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az Urat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül.

verse #8

Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba.

verse #9

És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel.

verse #10

Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában.

verse #11

Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból.

verse #12

Azt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem.

verse #13

Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

verse #14

Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?

verse #15

Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen!

verse #16

Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.

verse #17

Az Úr azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.

verse #18

Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!

verse #19

Erre azt mondta az Úr: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az Úr nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.

verse #20

Majd így folytatta: Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.

verse #21

Majd azt mondta az Úr: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára!

verse #22

És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok.

verse #23

Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.