Mózes második könyve

chapter 13


Chapters:


verse #1

Az Úr így szólt Mózeshez:


verse #2

Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.


verse #3

Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr, ne egyetek kovászosat.


verse #4

Ma vonultok ki, az abib hónapban.


verse #5

Azért ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.


verse #6

Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.


verse #7

Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.


verse #8

Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az Úr azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.


verse #9

Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az Úr törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.


verse #10

Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.


verse #11

Ha pedig bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,


verse #12

akkor ajánld föl az Úrnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az Úréi.


verse #13

De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.


verse #14

És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.


verse #15

Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.”


verse #16

Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.


verse #17

Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!


verse #18

Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.


verse #19

Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.


verse #20

Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.


verse #21

Az Úr pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.


verse #22

Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.

Chapters:


Books