chapter 10
Volt pedig Cezáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai egység katonatisztje.
Istenfélő ember volt, aki az egész háznépével együtt imádta Istent, sok adományt adott a népnek, és folyton könyörgött Istenhez.
A nap kilencedik órája körül világosan látta látomásban, hogy Isten egyik angyala bejön hozzá, és ezt mondja: „Kornéliusz!”
Kornéliusz rámeredt, és rémülten ezt kérdezte: „Mi az, Uram?” Az ezt mondta neki: „Isten meghallgatta az imáidat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid.
Most tehát küldjél férfiakat Joppéba, és hívass egy Simon nevű férfit, akit Péternek is hívnak.
Ő Simonnál, a tímárnál szállt meg, akinek a tenger mellett van háza.”
Alig ment el az angyal, aki beszélt vele, Kornéliusz máris szólított kettőt a szolgái közül, és egy istenfélő katonát azok közül, akik a szolgálatában álltak.
Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.
Másnap, míg ők úton voltak, és közeledtek a városhoz, Péter a hatodik óra körül felment a háztetőre imádkozni.
De nagyon megéhezett, és enni kívánt. Amíg készítettek valamit, Péter önkívületbe esett,
és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll egy nagy lenvászon lepedőhöz hasonló valami, amelyet a négy sarkánál fogva eresztenek le a földre.
Mindenféle földi négylábú állat és hüllő meg égi madár volt benne.
Aztán egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!”
Péter azonban ezt mondta: „Semmiképpen, Uram, mert soha nem ettem semmi beszennyezettet és tisztátalant.”
A hang pedig ismét szólt hozzá, másodszor is: „Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.”
Ez harmadszor is megtörtént, majd amit Péter látott, azonnal felemelkedett az égbe.
Miközben Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, utánajártak, hol van Simon háza, és megálltak a kapunál.
Kiáltottak, és tudakozódtak, hogy ott szállt-e meg Simon, akit Péternek is hívnak.
Mialatt Péter a látomáson gondolkodott, a szellem így szólt: „Három férfi keres.
Menj le, és indulj útnak velük, egyáltalán nem kételkedve, mert én küldtem őket.”
Péter akkor lement a férfiakhoz, és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Miért jöttetek?”
Azok ezt mondták: „Kornéliusz, a katonatiszt – egy igazságos és istenfélő férfi, aki jó hírben áll a zsidók egész nemzete körében – utasítást kapott Istentől egy szent angyal által, hogy hívasson téged a házába, és hallgasson meg.”
Így hát Péter behívta és vendégül látta őket.
Másnap felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is vele mentek néhányan.
A következő napon megérkezett Cezáreába. Kornéliusz természetesen már várta őket, és összehívta a rokonait meg a közeli barátait.
Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz odament hozzá, leborult a lábához, és kifejezte iránta a tiszteletét.
Péter azonban felemelte, ezt mondva: „Állj fel, én is csak ember vagyok.”
Miközben beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve.
Ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot egy más nemzetiségű emberrel, és nem is mehetnek el hozzá, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit sem szabad beszennyezettnek vagy tisztátalannak tekintenem.
Ezért amikor hívattak, eljöttem, méghozzá ellenvetés nélkül. Kérdem tehát: miért hívattatok?”
Kornéliusz erre így szólt: „Ebben az órában lesz négy napja, hogy a kilencedik órában a házamban imádkoztam, amikor hirtelen ott állt előttem egy férfi fénylő ruhában,
és ezt mondta: »Kornéliusz! Isten meghallgatta az imádat, és nem kerülték el a figyelmét adományaid.
Küldj el azért valakit Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak. Ő Simonnak, a tímárnak a házában szállt meg a tenger mellett.«
Rögtön el is küldtem érted valakit, és kedves tőled, hogy idejöttél. Most hát mindannyian jelen vagyunk Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit Jehova megparancsolt neked, hogy elmondd.”
Péter ekkor beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most már világosan látom, hogy Isten nem részrehajló,
hanem minden nemzetből elfogadja azokat, akik mélységesen tisztelik őt, és igazságosan cselekszenek.
Elküldte az izraelitáknak a béke jó hírét Jézus Krisztus által, aki mindenkinek az ura.
Tudjátok, miről beszéltek Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után:
a Názáretből való Jézusról, hogy miként kente fel őt Isten szent szellemmel és erővel, és ő bejárta a vidéket, miközben jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket elnyomott az Ördög. Mindezt azért tudta megtenni, mert Isten vele volt.
Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók vidékén is, és Jeruzsálemben is tett. De végeztek vele, oszlopra feszítve őt.
Isten azonban feltámasztotta őt a harmadik napon, és lehetővé tette, hogy az emberek lássák őt.
Ám nem az egész népnek engedte meg ezt, hanem csak az Isten által előre kinevezett tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül.
Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúskodjunk alaposan arról, hogy ő az, akit Isten az élők és a halottak bírájául rendelt.
Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által Isten mindenkinek a bűneit megbocsátja, aki hisz benne.”
Péter még beszélt ezekről a dolgokról, amikor a szent szellem kiáradt mindazokra, akik hallgatták Isten szavát.
És a körülmetélt hívők, akik Péterrel együtt jöttek, ámultak, hogy a nemzetekből valók is megkapják a szent szellem ajándékát.
Hallották ugyanis, hogy idegen nyelveken beszélnek, és magasztalják Istent. Akkor Péter megszólalt:
„Megakadályozhatja-e bárki is, hogy ezek vízben megkeresztelkedjenek? Hiszen ugyanúgy megkapták a szent szellemet, mint mi.”
Azzal megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Ezután kérték, hogy maradjon még néhány napig.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly