chapter 25
Fesztusz, miután megérkezett a tartományba, és átvette a kormányzást, három nappal később felment Cezáreából Jeruzsálembe.
A zsidók magas rangú papjai és főemberei pedig panaszt tettek nála Pál ellen. Kérlelni kezdték Fesztuszt,
hogy a kedvükért hozassa Pált Jeruzsálembe. Ám azt tervezték, hogy lesből rátámadnak Pálra, és megölik őt az úton.
Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában kell őrizetben tartani, és hogy ő maga is hamarosan visszatér oda.
„Ezért akiknek hatalmuk van köztetek – mondta –, jöjjenek le velem, és vádolják őt, ha valóban valami helytelenséget követett el.”
Miután pedig nem több mint nyolc-tíz napot töltött közöttük, lement Cezáreába. Másnap a bírói székbe ült, és megparancsolta, hogy hozzák be Pált.
Amikor az bejött, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket nem tudtak bizonyítékokkal alátámasztani.
Pál ezt mondta védekezésül: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem követtem el semmilyen bűnt.”
Fesztusz, mivel a zsidók kedvében akart járni, ezt felelte Pálnak: „Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, és ott ítéltetni meg előttem ezek felől?”
Pál azonban ezt mondta: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell hogy ítéletet hozzanak felettem. A zsidók ellen semmit nem vétettem, amint azt te is jól tudod.
Ha csakugyan helytelenül cselekszem, és elkövettem valami halált érdemlő dolgot, nem kérek felmentést, hogy elkerüljem a halált. Ha viszont nincs alapja az ellenem felhozott vádaknak, akkor senkinek sincs joga ahhoz, hogy szívességből átadjon nekik. A császárhoz fellebbezek!”
Akkor Fesztusz, miután beszélt a tanácsadók gyűlésével, így felelt: „A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.”
Néhány nap elteltével aztán Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy udvariassági látogatást tegyen Fesztusznál.
Mivel sok napot töltöttek ott, Fesztusz a király elé tárta Pál ügyét:
„Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt rabként,
és amikor Jeruzsálemben voltam, a zsidók magas rangú papjai és vénei panaszt tettek miatta, és elmarasztaló ítéletet kértek ellene.
Én azonban azt feleltem nekik, hogy a római eljárás szerint nem lehet egy embert szívességből átadni, míg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és lehetőséget nem kap, hogy szóljon a maga védelmében a panaszra nézve.
Így hát, amikor ideérkeztek, nem késlekedtem, hanem másnap a bírói székbe ültem, és megparancsoltam, hogy hozzák be azt a férfit.
Amikor a vádlók előálltak, egyetlen olyan gonoszsággal sem vádolták, amelyekre vele kapcsolatban számítottam.
Csak a saját istenségimádatuk felől volt valami vitájuk vele, és egy Jézus nevű ember felől, aki meghalt, de akiről Pál egyre csak azt bizonygatta, hogy él.
Mivel tanácstalan voltam, hogyan rendezzem ezt a vitát, megkérdeztem, hogy szeretne-e Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg e dolgok felől.
De amikor Pál fellebbezett, hogy tartsák őrizetben a felségesnek a döntésére várva, megparancsoltam, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz.”
Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Én magam szeretném hallani ezt az embert!” „Holnap hallani fogod” – mondta Fesztusz.
Másnap tehát megjött Agrippa és Berniké nagy pompával. Bementek a fogadóhelyiségbe katonai parancsnokokkal és a város előkelő férfiaival együtt, és amikor Fesztusz parancsot adott, behozták Pált.
Fesztusz pedig így szólt: „Agrippa király, és ti mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész közössége hozzám fordult Jeruzsálemben is, és itt is, azt kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.
Én azonban úgy láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Ezért amikor ő maga fellebbezett a felségeshez, úgy döntöttem, hogy elküldöm.
De semmi biztosat nem tudok írni róla az én uramnak. Ezért idehoztam őt elétek, és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy miután lezajlott a bírói vizsgálat, legyen mit írnom.
Mert észszerűtlennek tűnik nekem, hogy anélkül küldjek el egy rabot, hogy jelezném az ellene szóló vádakat.”