⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
25. fejezet
1. vers
Fesztusz, miután megérkezett a tartományba, és átvette a kormányzást, három nappal később felment Cezáreából Jeruzsálembe.
2. vers
A zsidók magas rangú papjai és főemberei pedig panaszt tettek nála Pál ellen. Kérlelni kezdték Fesztuszt,
3. vers
hogy a kedvükért hozassa Pált Jeruzsálembe. Ám azt tervezték, hogy lesből rátámadnak Pálra, és megölik őt az úton.
4. vers
Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cezáreában kell őrizetben tartani, és hogy ő maga is hamarosan visszatér oda.
5. vers
„Ezért akiknek hatalmuk van köztetek – mondta –, jöjjenek le velem, és vádolják őt, ha valóban valami helytelenséget követett el.”
6. vers
Miután pedig nem több mint nyolc-tíz napot töltött közöttük, lement Cezáreába. Másnap a bírói székbe ült, és megparancsolta, hogy hozzák be Pált.
7. vers
Amikor az bejött, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket nem tudtak bizonyítékokkal alátámasztani.
8. vers
Pál ezt mondta védekezésül: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem követtem el semmilyen bűnt.”
9. vers
Fesztusz, mivel a zsidók kedvében akart járni, ezt felelte Pálnak: „Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, és ott ítéltetni meg előttem ezek felől?”
10. vers
Pál azonban ezt mondta: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell hogy ítéletet hozzanak felettem. A zsidók ellen semmit nem vétettem, amint azt te is jól tudod.
11. vers
Ha csakugyan helytelenül cselekszem, és elkövettem valami halált érdemlő dolgot, nem kérek felmentést, hogy elkerüljem a halált. Ha viszont nincs alapja az ellenem felhozott vádaknak, akkor senkinek sincs joga ahhoz, hogy szívességből átadjon nekik. A császárhoz fellebbezek!”
12. vers
Akkor Fesztusz, miután beszélt a tanácsadók gyűlésével, így felelt: „A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.”
13. vers
Néhány nap elteltével aztán Agrippa király és Berniké Cezáreába érkezett, hogy udvariassági látogatást tegyen Fesztusznál.
14. vers
Mivel sok napot töltöttek ott, Fesztusz a király elé tárta Pál ügyét:
„Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt rabként,
15. vers
és amikor Jeruzsálemben voltam, a zsidók magas rangú papjai és vénei panaszt tettek miatta, és elmarasztaló ítéletet kértek ellene.
16. vers
Én azonban azt feleltem nekik, hogy a római eljárás szerint nem lehet egy embert szívességből átadni, míg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és lehetőséget nem kap, hogy szóljon a maga védelmében a panaszra nézve.
17. vers
Így hát, amikor ideérkeztek, nem késlekedtem, hanem másnap a bírói székbe ültem, és megparancsoltam, hogy hozzák be azt a férfit.
18. vers
Amikor a vádlók előálltak, egyetlen olyan gonoszsággal sem vádolták, amelyekre vele kapcsolatban számítottam.
19. vers
Csak a saját istenségimádatuk felől volt valami vitájuk vele, és egy Jézus nevű ember felől, aki meghalt, de akiről Pál egyre csak azt bizonygatta, hogy él.
20. vers
Mivel tanácstalan voltam, hogyan rendezzem ezt a vitát, megkérdeztem, hogy szeretne-e Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg e dolgok felől.
21. vers
De amikor Pál fellebbezett, hogy tartsák őrizetben a felségesnek a döntésére várva, megparancsoltam, hogy tartsák őrizetben, amíg el nem küldöm a császárhoz.”
22. vers
Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Én magam szeretném hallani ezt az embert!” „Holnap hallani fogod” – mondta Fesztusz.
23. vers
Másnap tehát megjött Agrippa és Berniké nagy pompával. Bementek a fogadóhelyiségbe katonai parancsnokokkal és a város előkelő férfiaival együtt, és amikor Fesztusz parancsot adott, behozták Pált.
24. vers
Fesztusz pedig így szólt: „Agrippa király, és ti mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész közössége hozzám fordult Jeruzsálemben is, és itt is, azt kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.
25. vers
Én azonban úgy láttam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Ezért amikor ő maga fellebbezett a felségeshez, úgy döntöttem, hogy elküldöm.
26. vers
De semmi biztosat nem tudok írni róla az én uramnak. Ezért idehoztam őt elétek, és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy miután lezajlott a bírói vizsgálat, legyen mit írnom.
27. vers
Mert észszerűtlennek tűnik nekem, hogy anélkül küldjek el egy rabot, hogy jelezném az ellene szóló vádakat.”
Könyvek
