⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
21. fejezet
1. vers
Miután elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába.
2. vers
Amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk.
3. vers
Miután feltűnt Ciprus szigete, elhagytuk bal kéz felől, majd továbbhajóztunk Szíriába, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát.
4. vers
Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.
5. vers
Mikor aztán leteltek látogatásunk napjai, útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. A tengerparton letérdelve imádkoztunk,
6. vers
majd elbúcsúztunk egymástól. Mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az otthonukba.
7. vers
A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
8. vers
Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába, bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek a házába, aki a hét férfi egyike volt, és ott maradtunk nála.
9. vers
Volt neki négy hajadon lánya, akik prófétáltak.
10. vers
Miután jó néhány napot ott maradtunk, egy Agabusz nevű próféta jött le Júdeából.
11. vers
Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta: „Így szól a szent szellem: »Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben, és a nemzetekből valók kezébe adják.«”
12. vers
Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. vers
Pál akkor így válaszolt: „Mit csináltok? Miért sírtok és próbáljátok gyengíteni az elhatározásomat? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak arra vagyok kész, hogy megkötözzenek, hanem arra is, hogy meghaljak Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14. vers
Amikor nem hagyta magát lebeszélni, nem ellenkeztünk tovább, hanem ezt mondtuk: „Legyen meg Jehova akarata.”
15. vers
Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk Jeruzsálembe.
16. vers
Néhány cezáreai tanítvány szintén velünk tartott, és elvittek minket a ciprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy az ő otthonában szálljunk meg.
17. vers
Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek nagy örömmel fogadtak minket.
18. vers
A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz; és a vének mindnyájan jelen voltak.
19. vers
Pál üdvözölte őket, és részletesen beszámolt arról, hogy mit tett Isten a nemzetek között az ő szolgálata által.
20. vers
Ezt hallva, dicsőíteni kezdték Istent, neki pedig ezt mondták: „Látod, testvér, hány ezer hívő van a zsidók között; és ők mind buzgón megtartják a törvényt.
21. vers
Felőled viszont azt rebesgetik, hogy a nemzetek között levő összes zsidót arra tanítod, hogy hagyják el Mózes törvényét, mivel azt mondod nekik, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásokat.
22. vers
Akkor hát mi a teendő? Mivel mindenképpen hallani fognak róla, hogy megérkeztél,
23. vers
ezért tedd azt, amit mondunk neked: Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
24. vers
Vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt szertartásilag, és fedezd a költségeiket, hogy megborotváltathassák a fejüket. Így majd mindenki tudni fogja, hogy semmi sincs azokban a kósza hírekben, amelyeket rólad mondtak, hanem a törvénnyel összhangban élsz, és megtartod azt.
25. vers
Ami a nemzetek közül való hívőket illeti, elküldtük nekik írásban a döntésünket, hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól, csakúgy, mint a vértől, a megfojtott állattól és a szexuális erkölcstelenségtől.”
26. vers
Másnap aztán Pál maga mellé vette a férfiakat, megtisztult velük együtt szertartásilag, és bement a templomba, hogy bejelentse, mikor telnek le a szertartási megtisztulás napjai, és mikor kell bemutatni mindegyikükért az áldozatot.
27. vers
Mikor pedig a hét nap a vége felé járt, az ázsiai zsidók a templomban látva őt, felbujtották a sokaságot. Megragadták,
28. vers
és ezt kiáltották: „Izrael férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenkit mindenütt olyan dolgokra tanít, amik a népünk, a törvényünk és ez ellen a hely ellen irányulnak. Sőt, még görögöket is behozott a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet.”
29. vers
Előzőleg ugyanis látták vele az efézusi Trofimuszt a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba.
30. vers
Megmozdult az egész város, és összefutott a nép. Megragadták Pált, és kivonszolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták.
31. vers
Míg azon igyekeztek, hogy megöljék őt, a katonai egység parancsnokához eljutott a hír, hogy egész Jeruzsálemben fejetlenség uralkodik.
32. vers
Erre ő rögtön katonákat és katonatiszteket vett maga mellé, és lefutott hozzájuk. Amikor meglátták a parancsnokot és a katonákat, abbahagyták Pál verését.
33. vers
A parancsnok akkor közelebb ment, őrizetbe vette őt, és parancsot adott, hogy kössék meg két lánccal. Majd tudakozódni kezdett, hogy ki is ő valójában, és mit tett.
34. vers
A sokaságban pedig ki ezt, ki azt kezdte kiabálni. Mivel azonban a zűrzavar miatt semmi bizonyosat sem volt képes megtudni, megparancsolta, hogy vigyék Pált a kaszárnyába.
35. vers
Mikor pedig a lépcsőhöz ért, a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakoskodása miatt,
36. vers
a tömeg ugyanis követte, és így kiáltozott: „Végezz vele!”
37. vers
Amint már éppen be akarták vinni Pált a kaszárnyába, ő így szólt a parancsnokhoz: „Szabad valamit mondanom neked?” Az így szólt: „Te tudsz görögül?
38. vers
Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki nemrég zendülést szított, és a 4000, tőrrel felfegyverzett férfit kivezette a pusztába?”
39. vers
Pál erre így szólt: „Én valójában zsidó vagyok, a ciliciai Tárzuszból való, egy nem éppen jelentéktelen város polgára. Ezért kérve kérlek, engedd meg, hogy beszéljek a néphez.”
40. vers
Miután az megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek. Mikor nagy csend lett, héber nyelven így szólt hozzájuk:
Könyvek
