⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
16. fejezet
1. vers
Megérkezett Derbébe, és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteusz nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia,
2. vers
aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.
3. vers
Pál kifejezte, hogy szeretné, ha Timóteusz vele tartana. Így hát fogta őt, és körülmetélte az ottani zsidók miatt, mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt.
4. vers
Amint átutaztak a városokon, átadták a Jeruzsálemben levő apostolok és vének által hozott rendeleteket, hogy tartsák meg azokat.
5. vers
Így aztán a gyülekezetek továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott.
6. vers
Ezenkívül átmentek Frígián és Galácia vidékén is, mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban hirdessék a szót.
7. vers
Továbbá, amikor leértek Míziába, megpróbáltak Bitíniába menni, de Jézus szelleme nem engedte nekik.
8. vers
Elmentek hát Mízia mellett, és lementek Troászba.
9. vers
Éjjel pedig látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és így kérlelte őt: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!”
10. vers
Mihelyt látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert úgy következtettünk, hogy Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.
11. vers
Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenesen Szamotrákéra mentünk, az azt követő napon pedig Neápoliszba.
12. vers
Onnan aztán Filippibe mentünk, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13. vers
Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol – úgy gondoltuk – van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak. Majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak.
14. vers
Egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira városából, és Isten imádója volt, figyelt, Jehova pedig szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra.
15. vers
Mikor aztán ő és a háznépe megkeresztelkedett, így kérlelt minket: „Ha úgy látjátok, hogy hű vagyok Jehovához, gyertek a házamba, és maradjatok ott.” És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.
16. vers
Amikor pedig arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt. Ő nagy haszonhoz juttatta az urait azzal, hogy jósolt.
17. vers
Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái, és azt hirdetik nektek, hogy hogyan menekülhettek meg!”
18. vers
Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt, megfordult, és így szólt a szellemhez: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Ki is ment még abban az órában.
19. vers
Mikor az urai látták, hogy amiből haszonra tettek szert, az odalett, megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket a tisztviselőkhöz.
20. vers
A polgári főtisztviselők elé vezetve őket így szóltak: „Ezek az emberek nagy zavart keltenek a városunkban. Zsidók,
21. vers
és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk.”
22. vers
És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk ruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.
23. vers
Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.
24. vers
Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
25. vers
Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte Istent, a rabok pedig hallgatták őket.
26. vers
Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a börtön alapjai. Azon nyomban megnyílt az összes ajtó is, és mindenkinek leoldódtak a bilincsei.
27. vers
Amikor a börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy a rabok elszöktek.
28. vers
Pál azonban hangosan felkiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!”
29. vers
Az tehát világosságot kért, berohant, és remegve leborult Pál és Silás elé.
30. vers
Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?”
31. vers
Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentésben részesülsz, te is, és a háznéped is.”
32. vers
Aztán hirdették Jehova szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak.
33. vers
Ő pedig magával vitte őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta a sebeiket. Majd ő és egész háznépe késedelem nélkül megkeresztelkedett.
34. vers
Elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örült az egész háznépével együtt, most, hogy hitt Istenben.
35. vers
Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják: „Engedd szabadon azokat az embereket!”
36. vers
A börtönőr tudtára adta Pálnak, hogy mit mondtak: „A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy mindkettőtöket szabadon engedjenek. Most azért gyertek ki, és menjetek el békével!”
37. vers
Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, jóllehet rómaiak vagyunk, és börtönbe vetettek. Most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Jöjjenek ők maguk, és kísérjenek ki minket!”
38. vers
A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a szavakat a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem lett úrrá, amikor meghallották, hogy rómaiak.
39. vers
Odamentek hát, és próbálták kiengesztelni őket, majd miután kikísérték őket, kérték, hogy távozzanak a városból.
40. vers
Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket, majd útra keltek.
Könyvek
