⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
4. fejezet
1. vers
Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok.
2. vers
Bosszankodtak amiatt, hogy az apostolok tanítják a népet, és nyíltan hirdetik, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.
3. vers
Elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, ugyanis már este volt.
4. vers
De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a hívő férfiak száma mintegy 5000-re emelkedett.
5. vers
Másnap a vezetőik, véneik és írástudóik egybegyűltek Jeruzsálemben
6. vers
Annással, a magas rangú pappal, és Kajafással, Jánossal meg Alexanderrel, továbbá mindazokkal, akik a magas rangú pap rokonai voltak.
7. vers
Középre állították Pétert és Jánost, és faggatni kezdték őket: „Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?”
8. vers
Akkor Péter a szent szellemtől áthatva így szólt hozzájuk:
„Vezetői a népnek, és vének!
9. vers
Azért hallgattok ki minket a mai napon, mert ezzel a nyomorék emberrel jót tettünk, és tudni akarjátok, hogy hogyan gyógyult meg?
10. vers
Legyen hát tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek egészségesen ez az ember.
11. vers
Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a fő szegletkő lett«.
12. vers
Továbbá senki más által nincs megmentés, mert Isten nem adott más nevet az ég alatt az emberek között, amely által megmenekülhetünk.”
13. vers
Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és megtudták, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, megdöbbentek. Felismerték, hogy Jézussal voltak.
14. vers
Amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt, semmit sem tudtak mondani.
15. vers
Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin terméből, majd tanácskozni kezdtek egymással,
16. vers
és ezt mondták: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló, és le sem tagadhatjuk.
17. vers
De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, és mondjuk meg nekik, hogy senkinek se beszéljenek többé annak az embernek a nevében.”
18. vers
Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak Jézus nevében.
19. vers
Péter és János azonban ezt felelte nekik: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok.
20. vers
Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.”
21. vers
Így a vezetők és a vének, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották a két tanítványt, mivel nem találtak semmilyen okot arra, hogy megbüntessék őket, és mivel az egész nép dicsőítette Istent a történtekért.
22. vers
Az az ember ugyanis, aki ennek a csodának köszönhetően meggyógyult, elmúlt 40 éves.
23. vers
Szabadon bocsátásuk után elmentek a hittársaikhoz, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a magas rangú papok és a vének.
24. vers
Ezt hallva, egységesen így imádkoztak Istenhez:
„Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
25. vers
és aki szent szellem által Dávid ősapánk, a te szolgád által ezt mondtad: »Miért háborogtak a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?
26. vers
A föld királyai tettre keltek, és az uralkodók egybegyűltek Jehova ellen és az ő felkentje ellen.«
27. vers
Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és az izraelitákkal ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,
28. vers
hogy megtegyék, amit megjövendöltél. Ezek azért történtek, mert megvan hozzá a hatalmad, és a szándékoddal összhangban van.
29. vers
Most pedig, Jehova, figyelj oda a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig félelem nélkül hirdessék szavadat,
30. vers
mialatt gyógyításra használod az erődet, és mialatt jelek és csodák történnek szent szolgádnak, Jézusnak a neve által.”
31. vers
Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek. Egytől egyig áthatotta őket a szent szellem, és bátran hirdették Isten szavát.
32. vers
Sőt, a tanítványok egész közössége ugyanúgy gondolkodott és érzett, és egyikük sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.
33. vers
És az apostolok továbbra is nagyon hatásosan tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagymértékben részesültek Isten ki nem érdemelt kedvességéből.
34. vers
Egyikük sem nélkülözött, mert mindazok, akiknek földjeik vagy házaik voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak értékét,
35. vers
és odaadták az apostoloknak. Azután mindenkinek a szükséglete szerint lett szétosztva.
36. vers
Józsefnek, egy ciprusi születésű lévitának, akit az apostolok Barnabásnak is hívtak (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’vigasztalás fia’),
37. vers
volt egy darab földje. Ő is eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és odaadta az apostoloknak.
Könyvek
