⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
7. fejezet
1. vers
A főpap pedig megkérdezte: „Így vannak ezek?”
2. vers
István ezt felelte: „Férfiak, testvérek és apák, figyeljetek! A dicsőség Istene megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,
3. vers
és ezt mondta neki: »Menj ki a földedről és rokonaid közül, és menj be arra a földre, amelyet mutatok neked.«
4. vers
Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten arra indította, hogy azon a földön telepedjen le, amelyen most ti laktok.
5. vers
Ám nem adott neki örökséget ott, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki és az utódainak adja azt a földet, pedig még nem is volt gyermeke.
6. vers
Isten ezenkívül azt is elmondta neki, hogy az utódai egy olyan földön fognak lakni, mely nem az övék. És ott rabszolgasorba döntik és nyomorgatják őket 400 évig.
7. vers
»De megítélem azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd – mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot végeznek nekem ezen a helyen.«
8. vers
Aztán megkötötte vele a körülmetélkedés szövetségét. Ő lett Izsák apja, és körülmetélte őt a nyolcadik napon. Izsák Jákob apja lett, Jákob pedig a 12 családfőé.
9. vers
A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba. Isten azonban vele volt,
10. vers
minden nyomorúságából megszabadította, és kedvessé meg bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. A fáraó pedig kinevezte őt Egyiptomnak és egész házának az élére.
11. vers
Ám éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősapáink nem találtak ennivalót.
12. vers
Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és odaküldte ősapáinkat.
13. vers
Amikor másodszorra mentek oda, József felfedte a kilétét a testvérei előtt, és a fáraó megismerte József családját.
14. vers
Így hát József üzent, és elhívta Kánaánból apját, Jákobot és minden rokonát, összesen 75 embert.
15. vers
Jákob tehát lement Egyiptomba, és ott halt meg, csakúgy, mint ősapáink.
16. vers
Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba fektették őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg Hámor fiaitól Sikemben.
17. vers
Amint közeledett az ideje, hogy beteljesedjen az ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,
18. vers
míg egy másik király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.
19. vers
Ez ravaszul bánt népünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette apáinkat, hogy hagyják magukra kisgyermekeiket, hogy ne maradjanak életben.
20. vers
Ebben az időben született Mózes, aki rendkívül szép volt. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla.
21. vers
Mikor pedig magára hagyták, a fáraó lánya magához vette, és a saját fiaként nevelte fel.
22. vers
Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden tudományára, és hatásosan beszélt, és nagy dolgokat tett.
23. vers
Mikor pedig 40 éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja testvéreit, az izraelitákat.
24. vers
Amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédte és bosszút állt érte, leütve az egyiptomit.
25. vers
Azt hitte, a testvérei felismerik majd, hogy Isten őáltala menti meg őket, de nem így történt.
26. vers
Másnap meg éppen akkor ment hozzájuk, amikor verekedtek, és megpróbálta kibékíteni őket, ezt mondva: »Férfiak! Testvérek vagytok. Miért bántok így egymással?«
27. vers
De az, aki bántalmazta a társát, ellökte Mózest, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak fölénk?
28. vers
Csak nem akarsz velem is végezni, mint ahogy tegnap az egyiptomival?«
29. vers
Ennek hallatán Mózes elmenekült, és bevándorlóként élt Midián földjén, ahol aztán két fia született.
30. vers
Majd 40 év elteltével megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy közelében levő pusztában, egy égő tövisbokor lángjában.
31. vers
Amikor Mózes meglátta ezt, nagyon elcsodálkozott. De amint közelebb ment, hogy szemügyre vegye, Jehova hangja hallatszott:
32. vers
»Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.« Mózest ekkor remegés fogta el, és nem mert közelebb menni.
33. vers
Jehova ezt mondta neki: »Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.
34. vers
Láttam, hogy elnyomják népemet, mely Egyiptomban van, és hallottam sóhajtozásukat. Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket. Most pedig gyere, elküldelek Egyiptomba.«
35. vers
Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?«, Isten elküldte mint uralkodót és egyben szabadítót az angyal által, aki megjelent neki a tövisbokorban.
36. vers
Ez az ember kivezette őket, és csodákat meg jeleket tett Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában 40 éven át.
37. vers
Ez a Mózes mondta az izraelitáknak: »Isten prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok.«
38. vers
Ő az, aki ott volt Izrael népe közt a pusztában az angyallal, aki a Sínai-hegyen vele beszélt, és a mi ősapáinkkal. Szent kijelentéseket kapott, melyek élőek, hogy nekünk adja azokat.
39. vers
Ősapáink azonban nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték, és a szívük visszavágyott Egyiptomba.
40. vers
Ezt mondták Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy vezessenek minket! Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«
41. vers
Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és ünnepet tartottak annak örömére, hogy bálványt készítettek.
42. vers
Így hát Isten elfordult tőlük, és hagyta, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, ahogy meg van írva a Próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel különféle áldozatokat 40 éven át a pusztában, ó, Izrael népe?
43. vers
Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba. Ezeket a bálványokat azért készítettétek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.«
44. vers
Ősapáinknál ott volt a hajlék a pusztában, ahogy Isten arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.
45. vers
És ősapáink, akik átvették azt, bevitték Józsuéval azoknak a nemzeteknek a földjére, amelyeket Isten kiűzött ősapáink elől. Ott maradt egészen Dávid napjaiig.
46. vers
Isten jóindulattal volt Dávid iránt, aki azt kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről Jákob Istene számára.
48. vers
A legfelségesebb Isten azonban nem lakik kézzel készített házakban, mint ahogy a próféta mondja:
49. vers
»Az ég a trónom, a föld pedig a lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova. Vagy hol van a lakóhelyem?
50. vers
Hát nem az én kezem alkotta mindezeket?«
51. vers
Ti konok emberek, akik befogjátok a fületeket, és nem vagytok hajlandóak változtatni a gondolkodásotokon, mindig ellenálltok a szent szellemnek. Ahogy ősapáitok tettek, úgy tesztek ti is.
52. vers
Melyik prófétát nem üldözték ősapáitok? Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az igazságosnak az eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,
53. vers
ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, de nem tartottátok meg.”
54. vers
Mikor aztán ezeket hallották, feldühödtek, és vicsorgatni kezdték rá a fogukat.
55. vers
István azonban a szent szellemtől áthatva az égre szegezte a szemét, meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll Isten jobbján.
56. vers
Ekkor ezt mondta: „Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll Isten jobbján.”
57. vers
Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és mindannyian rárohantak.
58. vers
Miután pedig kiűzték a városból, köveket kezdtek hajigálni rá. A tanúk lerakták a felsőruháikat egy fiatal férfi lábához, akit Saulnak hívtak.
59. vers
Miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő így könyörgött: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.”
60. vers
Aztán letérdelt, és hangosan felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És miután ezt mondta, meghalt.
Könyvek
