⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
15. fejezet
1. vers
Lejöttek néhányan Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem menekülhettek meg.”
2. vers
De miután Pálnak és Barnabásnak komoly viszálya és vitája támadt velük, az a döntés született, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez ebben az ügyben.
3. vers
Miután a gyülekezet elkísérte ezeket az embereket egy darabon, azok folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül. Közben részletesen elmondták, hogyan tértek meg más nemzetekből való emberek, és így nagy örömet szereztek az összes testvérnek.
4. vers
Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig beszámoltak arról, hogy mennyi mindent tett általuk Isten.
5. vers
Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták: „Körül kell metélni őket, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”
6. vers
Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.
7. vers
Hosszas, heves megbeszélés után Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy Isten a kezdeti napoktól fogva engem választott ki közületek, hogy más nemzetekből való emberek hallják a jó hírt, és higgyenek.
8. vers
És Isten, aki ismeri a szívet, tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet, mint ahogy nekünk is.
9. vers
Semmi különbséget sem tett köztünk és köztük, hanem a hit által megtisztította a szívüket.
10. vers
Akkor most miért teszitek próbára Istent azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősapáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?
11. vers
Ellenkezőleg, abban hiszünk, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által részesülünk megmentésben, ugyanúgy, mint ők.”
12. vers
Erre az egész csoport elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint beszéltek arról a sok jelről és csodáról, melyet általuk tett Isten a nemzetek között.
13. vers
Miután elhallgattak, Jakab ezt mondta: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!
14. vers
Simeon részletezte, hogy Isten hogyan fordította először a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.
15. vers
És ez egyezik a Próféták szavaival, mint ahogy meg van írva:
16. vers
»Ezek után visszatérek, és újra felállítom Dávid leomlott sátorát. Újjáépítem romjait, és helyreállítom,
17. vers
hogy akik megmaradnak a népből, azok minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemet viselik, komoly igyekezettel keressék Jehovát. Ezt mondja Jehova, aki véghez viszi ezeket,
19. vers
Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik Istenhez térnek,
20. vers
hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a szexuális erkölcstelenségtől, a megfojtott állattól és a vértől.
21. vers
Mert Mózes írásainak régtől fogva megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák azokat.”
22. vers
Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt úgy döntöttek, hogy férfiakat választanak maguk közül, és elküldik őket Antiókiába Pállal és Barnabással. Elküldték Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást; ők vezető szerepet töltöttek be a testvérek között.
23. vers
Ezt írták, majd elküldték általuk:
„Az apostolok és a vének, a testvéreitek, üdvözletüket küldik a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek.
24. vers
Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk elmentek, és nyugtalanságot okoztak nektek a szavaikkal, megpróbálva feldúlni titeket – pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást –,
25. vers
egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy férfiakat választunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretett testvéreinkkel, Barnabással és Pállal.
26. vers
Ezek olyan emberek, akik odaadták az életüket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.
27. vers
Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.
28. vers
Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül:
29. vers
tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a szexuális erkölcstelenségtől. Ha gondosan őrizkedtek ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”
30. vers
Ezek tehát, amikor elküldték őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve az egész csoportot, átnyújtották nekik a levelet.
31. vers
Azok, miután felolvasták, nagyon örültek a bátorításnak.
32. vers
Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.
33. vers
Miután egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek útjukra engedték őket békében azokhoz, akik elküldték őket.
34. vers
[De Silás jónak látta, hogy ott maradjon. Így aztán Júdás egyedül ment Jeruzsálembe.]
35. vers
Pál és Barnabás azonban Antiókiában maradt, sok más társukkal együtt tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.
36. vers
Néhány nap múlva Pál ezt mondta Barnabásnak: „Most térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak.”
37. vers
Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost, akit Márknak hívtak.
38. vers
Pál azonban nem értett egyet azzal, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál otthagyta őket, és nem ment velük, hogy végezzék a munkát.
39. vers
Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy szétváltak. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.
40. vers
Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek Jehova gondjaira bízták őt, hogy ki nem érdemelt kedvességet mutasson iránta.
41. vers
Átment Szírián és Cilicián, és erősítette a gyülekezeteket.
Könyvek
