⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
9. fejezet
1. vers
Saul még mindig nagyon dühös volt az Úr tanítványaira, és azzal fenyegette őket, hogy mindannyiukat megöli. Ezért elment a főpaphoz,
2. vers
és leveleket kért tőle a Damaszkuszban levő zsinagógáknak, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhasson bárkit, akit talál, aki az Úthoz tartozik, férfiakat és asszonyokat egyaránt.
3. vers
Mikor már úton volt, és közeledett Damaszkuszhoz, hirtelen világosság ragyogott fel körülötte az égből.
4. vers
Erre ő a földre esett, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5. vers
Ő ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így szólt: „Jézus vagyok, akit te üldözöl.
6. vers
De most kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7. vers
A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak; hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8. vers
Saul ekkor felkelt a földről, és bár nyitva volt a szeme, nem látott semmit. Kézen fogva vezették hát, és bekísérték Damaszkuszba.
9. vers
Három napig semmit sem látott, és nem is evett, nem is ivott.
10. vers
Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr így szólt hozzá látomásban: „Anániás!” Ő ezt mondta: „Itt vagyok, Uram.”
11. vers
Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert imádkozik,
12. vers
és látta látomásban, amint egy Anániás nevű férfi bejön, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje a látását.”
13. vers
Anániás azonban így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi ártalmas dolgot tett a tanítványaiddal Jeruzsálemben.
14. vers
Itt is felhatalmazása van a magas rangú papoktól, hogy letartóztassa mindazokat, akik segítségül hívnak téged.”
15. vers
Az Úr azonban ezt mondta neki: „Menj, mert kiválasztottam őt, hogy tanúskodjon rólam a nemzeteknek és a királyoknak, és az izraelitáknak is.
16. vers
Világosan megmutatom neki, mennyi mindent kell elszenvednie az én nevemért.”
17. vers
Elment hát Anániás, és belépett a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul, testvér, engem az Úr Jézus küldött el – aki megjelent neked az úton, melyen jöttél –, hogy visszanyerd a látásod, és áthasson téged a szent szellem.”
18. vers
Ekkor hirtelen valami pikkelyszerű esett le a szeméről, és visszanyerte a látását. Aztán felkelt és megkeresztelkedett,
19. vers
majd evett és erőre kapott.
Néhány napig Damaszkuszban maradt a tanítványokkal,
20. vers
és azonnal elkezdte hirdetni a zsinagógákban Jézusról, hogy ő Isten Fia.
21. vers
Mindazok, akik hallották őt, megdöbbentek, és ezt mondták: „Hát nem ez az, aki Jeruzsálemben az életükre tört azoknak, akik segítségül hívják Jézust? Nem azért jött ide, hogy letartóztassa és a magas rangú papokhoz vigye őket?”
22. vers
Saul azonban egyre erőteljesebben és meggyőzőbben beszélt. Mivel logikusan bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus, zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat.
23. vers
Sok nap elteltével pedig a zsidók kitervelték, hogy végeznek vele.
24. vers
Saulnak azonban tudomására jutott az ellene irányuló cselszövésük. Azok pedig a kapukat is szemmel tartották éjjel-nappal, hogy végezzenek vele.
25. vers
Ezért a tanítványai fogták őt, és egy falnyíláson át leeresztették éjjel egy kosárban.
26. vers
Jeruzsálembe érkezve megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz, de azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.
27. vers
Így hát Barnabás a segítségére sietett, elvitte az apostolokhoz, és részletesen elmondta nekik, hogyan látta Saul az Urat az úton, és hogy az beszélt vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
28. vers
Ezért velük maradt, és szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, bátran beszélve az Úr nevében.
29. vers
Beszélgetett és vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Ezek azonban kísérleteket tettek arra, hogy végezzenek vele.
30. vers
Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték őt Cezáreába, és elküldték Tárzuszba.
31. vers
A gyülekezet ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békés időszakba lépett és épült. Ahogy kifejezték a mélységes tiszteletüket Jehova iránt, és megerősödtek a szent szellem által, egyre gyarapodtak.
32. vers
Amikor Péter beutazta azt a vidéket, lement a Liddában lakó tanítványokhoz is.
33. vers
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyán, mivel béna volt.
34. vers
Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!” Erre az azonnal felkelt.
35. vers
Amikor mindazok, akik Liddában és Sáron síkságán laktak, látták őt, hinni kezdtek az Úrban.
36. vers
Joppéban pedig volt egy Tábita nevű tanítvány, akinek a neve görögre lefordítva: Dorkász. Ez az asszony nagyon sok jót tett, és bőkezűen adományozott.
37. vers
Azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosdatták hát, és lefektették egy felső szobában.
38. vers
Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter abban a városban van, elküldtek hozzá két férfit, hogy kérleljék őt: „Kérünk, sürgősen jöjj át hozzánk!”
39. vers
Péter ekkor felkelt, és velük ment. Mikor aztán megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek pedig mind elé álltak, sírtak, és sok olyan ruhát és köntöst mutattak, amelyet Dorkász készített, amíg velük volt.
40. vers
Péter aztán mindenkit kiküldött, és letérdelve imádkozott. Majd a test felé fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, és amint meglátta Pétert, felült.
41. vers
Ő a kezét adva neki felsegítette, behívta a tanítványokat meg az özvegyeket, és odaállította őt élve.
42. vers
Ez ismertté vált egész Joppéban, és sokan hinni kezdtek az Úrban.
43. vers
Péter ezután jó néhány napig Joppéban maradt Simonnál, a tímárnál.
Könyvek
