⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
17. fejezet
1. vers
Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
2. vers
Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból.
3. vers
Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halottak közül. Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.”
4. vers
Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz. Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony.
5. vers
A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek, maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé.
6. vers
Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: „Ezek, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak,
7. vers
Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus.”
8. vers
Ezeket hallva riadalom támadt a sokaság és a városi vezetők körében,
9. vers
és csak akkor engedték el őket, miután elegendő biztosítékot kaptak Jásontól és a többiektől.
10. vers
A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába.
11. vers
Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.
12. vers
Így sokan közülük hívőkké lettek, akárcsak a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül is jó néhányan.
13. vers
De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget.
14. vers
A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez, de Silás és Timóteusz ott maradt.
15. vers
Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak.
16. vers
Miközben Pál várta őket Athénban, felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal.
17. vers
Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak.
18. vers
Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások meg ezt: „Idegen istenségek hírnökének látszik.” Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette.
19. vers
Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről beszélsz?
20. vers
Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk. Tudni akarjuk, hogy mit jelentenek ezek.”
21. vers
Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték a szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek.
22. vers
Pál pedig megállt az Areopágusz közepén, és így szólt:
„Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások.
23. vers
Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek.
24. vers
Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura, kézzel készített templomokban nem lakik,
25. vers
sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
26. vers
És egyetlen emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén, és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakóhelyének határait,
27. vers
hogy keressék Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem.
28. vers
Mert általa van életünk, általa mozgunk és létezünk, mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei vagyunk.«
29. vers
Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.
30. vers
Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit.
31. vers
Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”
32. vers
Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek, míg mások ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.”
34. vers
de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.
Könyvek
