⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
5. fejezet
1. vers
Egy Anániás nevű férfi a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot.
2. vers
Ám a felesége tudtával titokban visszatartott valamennyit az árból, és csak egy részét hozta el az apostoloknak.
3. vers
Péter pedig így szólt: „Anániás, miért bujtott fel Sátán, hogy hazudj a szent szellemnek, és titokban visszatarts valamennyit a föld árából?
4. vers
Mielőtt eladtad volna, vajon nem a tiéd volt? És az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele? Hogy vetemedhettél ilyen gonosztettre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
5. vers
Ennek hallatára Anániás összeesett és meghalt. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről.
6. vers
Majd néhány fiatal férfi odajött, kendőkbe göngyölte őt, kivitte és eltemette.
7. vers
Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, hogy mi történt.
8. vers
Péter ezt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?” Ő azt mondta: „Igen, ennyiért.”
9. vers
Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg a férjeddel, hogy próbára teszitek Jehova szellemét? Nézd! Már az ajtónál vannak azok, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is.”
10. vers
Az nyomban összeesett Péter lábánál, és meghalt. Amikor a fiatal férfiak bejöttek, holtan találták. Aztán kivitték, és eltemették a férje mellé.
11. vers
Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.
12. vers
Ezenfelül az apostolok továbbra is sok jelet meg csodát hajtottak végre a nép között; és mindannyian szokásuk szerint összegyűltek Salamon oszlopcsarnokában.
13. vers
Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett elismerően beszélt róluk a nép.
14. vers
Mi több, továbbra is nagy számban csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiak és asszonyok egyaránt.
15. vers
Az emberek még a főutcákra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá némelyikükre.
16. vers
A Jeruzsálem körüli városokból is egyre többen jöttek, betegeket hoztak, és olyanokat, akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, és ezek egytől egyig meggyógyultak.
17. vers
Ám féltékenységtől eltelve felkelt a főpap, és a vele levők mind, akik a szadduceusok szektájához tartoztak.
18. vers
Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.
19. vers
Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtóit, kivitte őket, és így szólt:
20. vers
„Menjetek, álljatok ki a templomban, és továbbra is hirdessétek a népnek az eljövendő életről szóló üzenetet!”
21. vers
Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek.
Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint és Izrael népének minden vénjét, és elküldtek az apostolokért a börtönbe, hogy eléjük vigyék őket.
22. vers
De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentést tettek,
23. vers
ezt mondva: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök pedig az ajtóknál álltak, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn.”
24. vers
Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a magas rangú papok is hallották ezt, zavarba jöttek, mert nem tudták, hogy mi lesz ebből.
25. vers
De jött egy ember, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet.”
26. vers
Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.
27. vers
Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin elé. A főpap pedig kikérdezte őket,
28. vers
és ezt mondta: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább annak az embernek a nevében, ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy minket tesztek felelőssé a haláláért.”
29. vers
Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.
30. vers
Ősapáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra feszítve megöltetek.
31. vers
Isten felmagasztalta, a jobbjára ültetve őt mint főközvetítőt és megmentőt, hogy Izrael megbánhassa a bűneit, és azok megbocsátást nyerjenek.
32. vers
Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak, és a szent szellem is, melyet Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.”
33. vers
Amikor ezt hallották, feldühödtek, és végezni akartak velük.
34. vers
Ám felkelt a szanhedrinben egy Gamáliel nevű farizeus. Ő az egész nép által becsült törvénytanító volt, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket.
35. vers
Majd így szólt amazokhoz: „Izrael férfiai, jól gondoljátok meg, hogy mit tesztek ezekkel az emberekkel.
36. vers
Korábban például ott volt Teudás, aki azt mondta magáról, hogy ő valaki, és számos férfi – körülbelül 400 – csatlakozott a pártjához. De végeztek vele; akik pedig követték őt, mind szétszéledtek és eltűntek.
37. vers
Őutána az összeírás napjaiban pedig ott volt a galileai Júdás, aki rávett embereket, hogy kövessék őt. Ám ez az ember is meghalt, és akik követték őt, szétszóródtak.
38. vers
Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne avatkozzatok ezeknek az embereknek a dolgába, hanem hagyjátok őket békén. Mert ha az, amit terveznek vagy tesznek, emberektől van, meg fog bukni,
39. vers
de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket. Különben még esetleg olyanok lesztek, mint akik valójában Isten ellen harcolnak.”
40. vers
Azok pedig megfogadták a tanácsát, és hívatták az apostolokat, megverették őket, aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.
41. vers
Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, ujjongva, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért.
42. vers
És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.
Könyvek
