⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
2. fejezet
1. vers
Mikor pedig a pünkösd ünnepének napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
2. vers
Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3. vers
Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre leereszkedett egy.
4. vers
Mindnyájukat áthatotta a szent szellem, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy arra a szellem képessé tette őket.
5. vers
Az idő tájt pedig az ég alatt levő minden nemzetből voltak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.
6. vers
Mikor tehát ez a hang támadt, egybegyűlt a tömeg, és össze volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
7. vers
Igen, teljesen meg voltak döbbenve, és ezt mondták: „Nézzétek már, hát nem mind galileaiak ezek, akik beszélnek?
8. vers
Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?
9. vers
Pártusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,
10. vers
Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne közelében levő részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták egyaránt,
11. vers
krétaiak és arabok – a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni Isten nagyszerű dolgairól.”
12. vers
Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak: „Mi ez az egész?”
13. vers
Mások viszont csúfolták őket, és ezt mondták: „Édes borral itták részegre magukat.”
14. vers
Péter azonban felállt a tizeneggyel, és hangosan így szólt hozzájuk: „Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és hallgassátok figyelmesen a szavaimat!
15. vers
Ezek az emberek nem részegek, ahogy gondoljátok, hiszen a harmadik órája ez a napnak.
16. vers
Ellenkezőleg, ez az, amiről Jóel próféta jövendölt:
17. vers
»’És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak, fiataljaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.
18. vers
Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kiárasztom szellememet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
19. vers
Csodákat idézek elő az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelhőt.
20. vers
A nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt eljön Jehova nagy és dicső napja.
21. vers
És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül.’«
22. vers
Izrael férfiai, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézus olyan férfi volt, akit Isten küldött. Ez abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten hatalmas tetteket, csodákat és jeleket hajtott végre Jézus által köztetek, ahogy ti is tudjátok.
23. vers
Ezt a férfit kiszolgáltatták, amit Isten korábban elhatározott és előre tudott. Ti pedig törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.
24. vers
Isten azonban feltámasztotta őt, kiszabadítva a halálból, mert lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt.
25. vers
Dávid ugyanis ezt mondja róla: »Jehova mindig a gondolataimban van, hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg.
26. vers
Emiatt felvidult a szívem, és örömmel szóltak ajkaim. Úgy fogok élni, hogy benned bízom,
27. vers
mert nem hagysz engem a sírban, és azt sem engeded, hogy hűséges szolgád teste bomlásnak induljon.
28. vers
Megismertetted velem az élet útjait, és nagy örömmel fogsz eltölteni engem színed előtt.«
29. vers
Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávidról, a családfőről. Ő elhunyt, el is temették, és a sírja a mai napig itt van.
30. vers
Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküt tett neki, hogy az egyik utódját ülteti a trónjára,
31. vers
előre látta a Krisztus feltámadását, és beszélt róla, hogy sem a sírban nem hagyják őt, sem a teste nem indul bomlásnak.
32. vers
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindannyian a tanúi vagyunk.
33. vers
Mivel tehát felmagasztaltatott Isten jobbjára, és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától, kiárasztotta azt, amint látjátok és halljátok.
34. vers
Dávid ugyan nem ment fel az égbe, viszont ő maga mondja: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,
35. vers
míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
36. vers
Ezért hát Izrael egész népe biztos lehet benne, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek.”
37. vers
Mindaz, amit hallottak, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?”
38. vers
Péter ezt mondta nekik: „Bánjátok meg bűneiteket, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek, és akkor megkapjátok a szent szellem ajándékát.
39. vers
Mert az ígéret nektek és a gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, mindazoknak, akiket elhív magához Jehova, a mi Istenünk.”
40. vers
És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva: „Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!”
41. vers
Akik tehát örömmel fogadták, amit Péter mondott, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy 3000 ember csatlakozott hozzájuk.
42. vers
És továbbra is kitartóan tanultak az apostoloktól, összegyűltek, imádkoztak és együtt étkeztek.
43. vers
Attól kezdve az apostolok sok csodát és jelet vittek véghez, és félelem kerített hatalmába mindenkit, aki látta ezeket.
44. vers
Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
45. vers
Eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.
46. vers
Nap nap után állandóan ott voltak a templomban ugyanazzal a szándékkal. Magánotthonokban étkeztek, és nagy örömmel, őszinte szívvel osztották meg egymással az ételüket,
47. vers
dicsérve Istent. És az egész nép jóindulattal volt irántuk. Ugyanakkor Jehova továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek.
Könyvek
