⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 2
verso 1
Mikor pedig a pünkösd ünnepének napja már elkezdődött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
verso 2
Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
verso 3
Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá, szétoszlottak, és mindegyikükre leereszkedett egy.
verso 4
Mindnyájukat áthatotta a szent szellem, és különböző nyelveken kezdtek szólni, úgy, ahogy arra a szellem képessé tette őket.
verso 5
Az idő tájt pedig az ég alatt levő minden nemzetből voltak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.
verso 6
Mikor tehát ez a hang támadt, egybegyűlt a tömeg, és össze volt zavarodva, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
verso 7
Igen, teljesen meg voltak döbbenve, és ezt mondták: „Nézzétek már, hát nem mind galileaiak ezek, akik beszélnek?
verso 8
Akkor hogyhogy mindnyájan a magunk anyanyelvét halljuk?
verso 9
Pártusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában lakunk, és Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsia tartományban,
verso 10
Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának a Ciréne közelében levő részein, és akik Rómából jöttünk, és itt tartózkodunk, zsidók és prozeliták egyaránt,
verso 11
krétaiak és arabok – a saját nyelvünkön halljuk őket beszélni Isten nagyszerű dolgairól.”
verso 12
Igen, mindannyian meg voltak döbbenve, és tanácstalanok voltak, és ezt mondták egymásnak: „Mi ez az egész?”
verso 13
Mások viszont csúfolták őket, és ezt mondták: „Édes borral itták részegre magukat.”
verso 14
Péter azonban felállt a tizeneggyel, és hangosan így szólt hozzájuk: „Júdeai férfiak, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen ez tudtotokra, és hallgassátok figyelmesen a szavaimat!
verso 15
Ezek az emberek nem részegek, ahogy gondoljátok, hiszen a harmadik órája ez a napnak.
verso 16
Ellenkezőleg, ez az, amiről Jóel próféta jövendölt:
verso 17
»’És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak, fiataljaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak.
verso 18
Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kiárasztom szellememet azokban a napokban, és prófétálni fognak.
verso 19
Csodákat idézek elő az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelhőt.
verso 20
A nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt eljön Jehova nagy és dicső napja.
verso 21
És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül.’«
verso 22
Izrael férfiai, halljátok meg ezeket a szavakat: a názáreti Jézus olyan férfi volt, akit Isten küldött. Ez abból vált nyilvánvalóvá, hogy Isten hatalmas tetteket, csodákat és jeleket hajtott végre Jézus által köztetek, ahogy ti is tudjátok.
verso 23
Ezt a férfit kiszolgáltatták, amit Isten korábban elhatározott és előre tudott. Ti pedig törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele.
verso 24
Isten azonban feltámasztotta őt, kiszabadítva a halálból, mert lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt.
verso 25
Dávid ugyanis ezt mondja róla: »Jehova mindig a gondolataimban van, hisz ő jobbomon van, hogy soha ne inogjak meg.
verso 26
Emiatt felvidult a szívem, és örömmel szóltak ajkaim. Úgy fogok élni, hogy benned bízom,
verso 27
mert nem hagysz engem a sírban, és azt sem engeded, hogy hűséges szolgád teste bomlásnak induljon.
verso 28
Megismertetted velem az élet útjait, és nagy örömmel fogsz eltölteni engem színed előtt.«
verso 29
Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávidról, a családfőről. Ő elhunyt, el is temették, és a sírja a mai napig itt van.
verso 30
Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküt tett neki, hogy az egyik utódját ülteti a trónjára,
verso 31
előre látta a Krisztus feltámadását, és beszélt róla, hogy sem a sírban nem hagyják őt, sem a teste nem indul bomlásnak.
verso 32
Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindannyian a tanúi vagyunk.
verso 33
Mivel tehát felmagasztaltatott Isten jobbjára, és megkapta a megígért szent szellemet az Atyától, kiárasztotta azt, amint látjátok és halljátok.
verso 34
Dávid ugyan nem ment fel az égbe, viszont ő maga mondja: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon,
verso 35
míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«
verso 36
Ezért hát Izrael egész népe biztos lehet benne, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek.”
verso 37
Mindaz, amit hallottak, szíven találta őket, és így szóltak Péterhez meg a többi apostolhoz: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?”
verso 38
Péter ezt mondta nekik: „Bánjátok meg bűneiteket, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek, és akkor megkapjátok a szent szellem ajándékát.
verso 39
Mert az ígéret nektek és a gyermekeiteknek szól, meg mindazoknak, akik távol vannak, mindazoknak, akiket elhív magához Jehova, a mi Istenünk.”
verso 40
És sok egyéb szóval is alaposan tanúskodott, és tovább buzdította őket, ezt mondva: „Meneküljetek ki ebből az elferdült nemzedékből!”
verso 41
Akik tehát örömmel fogadták, amit Péter mondott, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy 3000 ember csatlakozott hozzájuk.
verso 42
És továbbra is kitartóan tanultak az apostoloktól, összegyűltek, imádkoztak és együtt étkeztek.
verso 43
Attól kezdve az apostolok sok csodát és jelet vittek véghez, és félelem kerített hatalmába mindenkit, aki látta ezeket.
verso 44
Mindazok, akik hívőkké lettek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
verso 45
Eladták javaikat meg tulajdonaikat, a bevételt pedig szétosztották mindenkinek, aszerint hogy kinek mire volt szüksége.
verso 46
Nap nap után állandóan ott voltak a templomban ugyanazzal a szándékkal. Magánotthonokban étkeztek, és nagy örömmel, őszinte szívvel osztották meg egymással az ételüket,
verso 47
dicsérve Istent. És az egész nép jóindulattal volt irántuk. Ugyanakkor Jehova továbbra is naponta gyarapította őket olyanokkal, akik megmentésben részesülnek.
Libros
