⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 8
verso 1
Saul helyeselte István meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés indult a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé.
verso 2
Istenfélő férfiak azonban elvitték Istvánt, hogy eltemessék, és nagyon megsiratták.
verso 3
Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.
verso 4
Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve Isten szavának a jó hírét.
verso 5
Fülöp lement Szamária városába, és prédikálni kezdett nekik a Krisztusról.
verso 6
A sokaságból mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott, mialatt hallgatták őt, és nézték, milyen jeleket tesz.
verso 7
Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos kiáltással kimentek belőlük. Ezenkívül sok béna és sánta meggyógyult.
verso 8
Lett is nagy öröm abban a városban.
verso 9
Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki korábban mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.
verso 10
Mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták: „Isten nagy ereje működik ezen az emberen.”
verso 11
Odafigyeltek hát rá, mert már jó ideje lenyűgözte őket azzal, hogy mágiát űzött.
verso 12
Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.
verso 13
Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy Fülöp jeleket és igen hatalmas tetteket visz véghez.
verso 14
Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy a szamáriai emberek elfogadták Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
verso 15
Ők pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.
verso 16
Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.
verso 17
Akkor rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.
verso 18
Simon pedig, amikor látta, hogy bárki, akire az apostolok ráteszik a kezüket, megkapja a szellemet, pénzt ajánlott nekik,
verso 19
ezt mondva: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.”
verso 20
Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzen megveheted Isten ajándékát!
verso 21
Nem részesedhetsz ebből, mert Isten látja, hogy nem becsületes a szíved.
verso 22
Bánd meg hát e gonoszságodat, és könyörögj Jehovához, hogy – ha lehetséges – bocsássa meg neked, hogy gonosz indíték volt a szívedben,
verso 23
mert látom, hogy keserű méreg vagy, és az igazságtalanság rabja.”
verso 24
Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se történjen meg velem abból, amit mondtatok!”
verso 25
Miután alaposan tanúskodtak, és hirdették Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és a szamáriaiak sok falvában is elmondták a jó hírt.
verso 26
Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz: „Indulj, és menj délre azon az úton, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé!” (Pusztai út ez.)
verso 27
Erre ő elment. Egy etióp eunuch pedig, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és aki annak minden kincse fölé ki volt nevezve, Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában.
verso 28
Éppen hazafelé tartott, és a szekerén ülve hangosan olvasta Ézsaiás próféta írásait.
verso 29
A szellem pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda ahhoz a szekérhez!”
verso 30
Fülöp odafutott, és hallotta, amint az eunuch hangosan olvassa Ézsaiás próféta írásait. Ezt kérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?”
verso 31
Az így válaszolt: „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.
verso 32
Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet hangosan olvasott, ez volt: „Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely elnémul nyírója előtt, úgy ő sem nyitja ki a száját.
verso 33
Megaláztatásakor igazságtalanul ítélték el. Ki fogja elmondani a származása részleteit? Mert elpusztítják, és nem marad többé a földön.”
verso 34
Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek: „Kérlek, mondd meg nekem, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”
verso 35
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ezzel a részével kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.
verso 36
Amint pedig mentek az úton, vízhez értek, és az eunuch így szólt: „Nézd csak, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?”
verso 37
[Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Erre ő így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”]
verso 38
Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt.
verso 39
Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt. Az eunuch nem látta őt többé, mégis örömmel folytatta útját.
verso 40
Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen, továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.
Libros
