⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 7
verso 1
A főpap pedig megkérdezte: „Így vannak ezek?”
verso 2
István ezt felelte: „Férfiak, testvérek és apák, figyeljetek! A dicsőség Istene megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,
verso 3
és ezt mondta neki: »Menj ki a földedről és rokonaid közül, és menj be arra a földre, amelyet mutatok neked.«
verso 4
Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten arra indította, hogy azon a földön telepedjen le, amelyen most ti laktok.
verso 5
Ám nem adott neki örökséget ott, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki és az utódainak adja azt a földet, pedig még nem is volt gyermeke.
verso 6
Isten ezenkívül azt is elmondta neki, hogy az utódai egy olyan földön fognak lakni, mely nem az övék. És ott rabszolgasorba döntik és nyomorgatják őket 400 évig.
verso 7
»De megítélem azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd – mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot végeznek nekem ezen a helyen.«
verso 8
Aztán megkötötte vele a körülmetélkedés szövetségét. Ő lett Izsák apja, és körülmetélte őt a nyolcadik napon. Izsák Jákob apja lett, Jákob pedig a 12 családfőé.
verso 9
A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba. Isten azonban vele volt,
verso 10
minden nyomorúságából megszabadította, és kedvessé meg bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. A fáraó pedig kinevezte őt Egyiptomnak és egész házának az élére.
verso 11
Ám éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősapáink nem találtak ennivalót.
verso 12
Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem, és odaküldte ősapáinkat.
verso 13
Amikor másodszorra mentek oda, József felfedte a kilétét a testvérei előtt, és a fáraó megismerte József családját.
verso 14
Így hát József üzent, és elhívta Kánaánból apját, Jákobot és minden rokonát, összesen 75 embert.
verso 15
Jákob tehát lement Egyiptomba, és ott halt meg, csakúgy, mint ősapáink.
verso 16
Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba fektették őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg Hámor fiaitól Sikemben.
verso 17
Amint közeledett az ideje, hogy beteljesedjen az ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,
verso 18
míg egy másik király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.
verso 19
Ez ravaszul bánt népünkkel, és jogtalanul arra kényszerítette apáinkat, hogy hagyják magukra kisgyermekeiket, hogy ne maradjanak életben.
verso 20
Ebben az időben született Mózes, aki rendkívül szép volt. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla.
verso 21
Mikor pedig magára hagyták, a fáraó lánya magához vette, és a saját fiaként nevelte fel.
verso 22
Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden tudományára, és hatásosan beszélt, és nagy dolgokat tett.
verso 23
Mikor pedig 40 éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja testvéreit, az izraelitákat.
verso 24
Amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédte és bosszút állt érte, leütve az egyiptomit.
verso 25
Azt hitte, a testvérei felismerik majd, hogy Isten őáltala menti meg őket, de nem így történt.
verso 26
Másnap meg éppen akkor ment hozzájuk, amikor verekedtek, és megpróbálta kibékíteni őket, ezt mondva: »Férfiak! Testvérek vagytok. Miért bántok így egymással?«
verso 27
De az, aki bántalmazta a társát, ellökte Mózest, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak fölénk?
verso 28
Csak nem akarsz velem is végezni, mint ahogy tegnap az egyiptomival?«
verso 29
Ennek hallatán Mózes elmenekült, és bevándorlóként élt Midián földjén, ahol aztán két fia született.
verso 30
Majd 40 év elteltével megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy közelében levő pusztában, egy égő tövisbokor lángjában.
verso 31
Amikor Mózes meglátta ezt, nagyon elcsodálkozott. De amint közelebb ment, hogy szemügyre vegye, Jehova hangja hallatszott:
verso 32
»Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.« Mózest ekkor remegés fogta el, és nem mert közelebb menni.
verso 33
Jehova ezt mondta neki: »Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.
verso 34
Láttam, hogy elnyomják népemet, mely Egyiptomban van, és hallottam sóhajtozásukat. Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket. Most pedig gyere, elküldelek Egyiptomba.«
verso 35
Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?«, Isten elküldte mint uralkodót és egyben szabadítót az angyal által, aki megjelent neki a tövisbokorban.
verso 36
Ez az ember kivezette őket, és csodákat meg jeleket tett Egyiptomban, a Vörös-tengeren és a pusztában 40 éven át.
verso 37
Ez a Mózes mondta az izraelitáknak: »Isten prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok.«
verso 38
Ő az, aki ott volt Izrael népe közt a pusztában az angyallal, aki a Sínai-hegyen vele beszélt, és a mi ősapáinkkal. Szent kijelentéseket kapott, melyek élőek, hogy nekünk adja azokat.
verso 39
Ősapáink azonban nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték, és a szívük visszavágyott Egyiptomba.
verso 40
Ezt mondták Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy vezessenek minket! Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«
verso 41
Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és ünnepet tartottak annak örömére, hogy bálványt készítettek.
verso 42
Így hát Isten elfordult tőlük, és hagyta, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, ahogy meg van írva a Próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel különféle áldozatokat 40 éven át a pusztában, ó, Izrael népe?
verso 43
Hanem Molok sátrát és Refán isten csillagát emeltétek a magasba. Ezeket a bálványokat azért készítettétek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.«
verso 44
Ősapáinknál ott volt a hajlék a pusztában, ahogy Isten arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.
verso 45
És ősapáink, akik átvették azt, bevitték Józsuéval azoknak a nemzeteknek a földjére, amelyeket Isten kiűzött ősapáink elől. Ott maradt egészen Dávid napjaiig.
verso 46
Isten jóindulattal volt Dávid iránt, aki azt kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről Jákob Istene számára.
verso 48
A legfelségesebb Isten azonban nem lakik kézzel készített házakban, mint ahogy a próféta mondja:
verso 49
»Az ég a trónom, a föld pedig a lábzsámolyom. Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova. Vagy hol van a lakóhelyem?
verso 50
Hát nem az én kezem alkotta mindezeket?«
verso 51
Ti konok emberek, akik befogjátok a fületeket, és nem vagytok hajlandóak változtatni a gondolkodásotokon, mindig ellenálltok a szent szellemnek. Ahogy ősapáitok tettek, úgy tesztek ti is.
verso 52
Melyik prófétát nem üldözték ősapáitok? Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az igazságosnak az eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,
verso 53
ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, de nem tartottátok meg.”
verso 54
Mikor aztán ezeket hallották, feldühödtek, és vicsorgatni kezdték rá a fogukat.
verso 55
István azonban a szent szellemtől áthatva az égre szegezte a szemét, meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll Isten jobbján.
verso 56
Ekkor ezt mondta: „Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint ott áll Isten jobbján.”
verso 57
Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és mindannyian rárohantak.
verso 58
Miután pedig kiűzték a városból, köveket kezdtek hajigálni rá. A tanúk lerakták a felsőruháikat egy fiatal férfi lábához, akit Saulnak hívtak.
verso 59
Miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő így könyörgött: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.”
verso 60
Aztán letérdelt, és hangosan felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És miután ezt mondta, meghalt.
Libros
