⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 27
verso 1
Mikor aztán eldöntötték, hogy elhajózunk Itáliába, átadták Pált és némely más rabot egy Júliusz nevű katonatisztnek, aki az Augusztusz-csapathoz tartozott.
verso 2
Felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékén fekvő kikötőkbe készült behajózni, és elindultunk. Velünk volt a Tesszalonikából való makedón Arisztárkusz is.
verso 3
Másnap kikötöttünk Szidónban, és Júliusz kedvesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz, és élvezze a gondoskodásukat.
verso 4
Ott tengerre szállva, Ciprushoz közel hajóztunk el, ahol védve voltunk az ellenszéltől.
verso 5
Majd a nyílt tengeren hajóztunk át Cilicia és Pamfília mentén, és kikötöttünk a líciai Mirában.
verso 6
A katonatiszt pedig talált ott egy Itáliába tartó alexandriai hajót, és felszállított rá minket.
verso 7
Majd miután elég sok napig lassan haladtunk, nagy nehezen eljutottunk Kniduszig. De mivel a szél miatt nem tudtunk előrehaladni, Krétához közel, Szalmónénál hajóztunk el, ahol védve voltunk a széltől.
verso 8
Nehezen haladva a part mentén egy Szép kikötőnek nevezett helyre értünk, amelyhez közel volt Lázea városa.
verso 9
Minthogy hosszabb idő telt el, és a hajózás már kockázatos volt, mivel már az engesztelés napi böjt is elmúlt, Pál ezt javasolta
verso 10
nekik: „Férfiak, látom, hogy ez az utazás kárral és nagy veszteséggel fog járni nemcsak a rakományra és a hajóra nézve, hanem az életünkre nézve is.”
verso 11
A katonatiszt azonban inkább a kapitányra és a hajótulajdonosra hallgatott, semmint Pálra.
verso 12
Mivel pedig a kikötő alkalmatlan volt a telelésre, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzanak el onnan, hátha valahogyan eljutnak Főnixbe – Kréta egyik kikötőjébe, amely északkelet felé és délkelet felé nyílik –, hogy ott teleljenek.
verso 13
Amikor a déli szél gyengén fújt, azt gondolták, hogy elérték az úti céljukat, és felszedve a horgonyt, a parthoz közel kezdtek hajózni Kréta mellett.
verso 14
Nemsokára azonban lecsapott oda az Eurakvilónak nevezett viharos szél.
verso 15
Mivel a hajót heves erővel elragadta, és az nem volt képes a széllel szemben haladni, feladtuk és elsodródtunk.
verso 16
Egy Kaudának nevezett kis sziget mellett mentünk el, mely megvédett minket a széltől, ámde a hajófarnál levő mentőcsónakot alig tudtuk megmenteni.
verso 17
Miután mégiscsak felhúzták, segédeszközöket kezdtek használni, hogy alulról átkötözzék a hajót; és mivel féltek, hogy a Szirtisznél zátonyra futnak, leengedték a kötélzetet, és úgy sodródtak tovább.
verso 18
Mivel hevesen dobált minket a vihar, ezért a következő napon könnyíteni kezdtek a hajón.
verso 19
A harmadik napon pedig a hajó felszerelését dobálták ki a saját kezükkel.
verso 20
Mivel sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel jó néhány napon át, és heves vihar tombolt körülöttünk, végül a megmenekülésünknek minden reménye szertefoszlott.
verso 21
Mikor már hosszú ideje nem ettek, Pál felállt közöttük, és így szólt: „Férfiak, mindenképpen meg kellett volna fogadnotok a tanácsomat, és nem kellett volna tengerre szállnotok Krétán, és elszenvednetek ezt a kárt és veszteséget.
verso 22
Most mégis arra ösztönözlek titeket, hogy legyetek bátrak, mert senki sem fog odaveszni közületek, csak a hajó.
verso 23
Ma éjjel ott állt mellettem annak az Istennek egy angyala, akié vagyok, és akinek szent szolgálatot végzek,
verso 24
és ezt mondta: »Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak.«
verso 25
Legyetek hát bátrak, férfiak, mert hiszek Istennek, hogy pontosan úgy lesz, ahogy az angyal megmondta nekem.
verso 26
Egy szigetre kell majd kivetődnünk.”
verso 27
Mikor aztán leszállt a 14. éjszaka, és ide-oda hányódtunk az Adriai-tengeren, éjfélkor a tengerészek gyanítani kezdték, hogy valami szárazföldhöz közelednek.
verso 28
Megmérték a mélységet, és 20 ölnek találták. Így hát kicsit továbbmentek, ismét megmérték, és 15 ölnek találták.
verso 29
Mivel féltek, hogy esetleg sziklazátonyra futunk, kivetettek négy horgonyt a hajófarból, és alig várták, hogy nappal legyen.
verso 30
Mikor azonban a tengerészek megpróbáltak elszökni a hajóról, és leengedték a mentőcsónakot a tengerre, azt színlelve, hogy horgonyokat szándékoznak leereszteni a hajó orrából,
verso 31
Pál ezt mondta a katonatisztnek és a katonáknak: „Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.”
verso 32
Akkor a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták azt leesni.
verso 33
A hajnal közeledtével Pál bátorítani kezdett mindenkit, hogy egyenek valamit, és ezt mondta: „Már 14. napja várakoztok nyugtalanul, és nem ettetek semmit.
verso 34
Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy a saját érdeketekben egyetek valamit, mert egyetlen hajszála sem vész el egyikőtöknek sem.”
verso 35
Miután ezt mondta, vett egy kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, megtörte, és elkezdett enni.
verso 36
Erre mindannyian felbátorodtak, és ők is enni kezdtek.
verso 37
Összesen 276-an voltunk a hajón.
verso 38
Amikor jóllaktak, könnyítettek a hajón, a fedélzetről a tengerbe dobva a búzát.
verso 39
Mikor nappal lett, nem tudták felismerni a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, melynek lapos partja volt, és elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót.
verso 40
Levágták hát a horgonyokat, és hagyták, hogy azok a tengerbe essenek. Egyúttal pedig a kormánylapátok köteleit is eloldozták, és miután a szélnek feszítve felvonták az elővitorlát, a part felé tartottak.
verso 41
Amikor egy zátonyos helyre jutottak, ráfuttatták a hajót. A hajó orra fennakadt, és mozdíthatatlan maradt, a farát azonban iszonyatos erővel kezdték darabokra törni a hullámok.
verso 42
Ekkor a katonák úgy döntöttek, hogy megölik a rabokat, hogy senki se tudjon elúszni és megszökni.
verso 43
A katonatiszt azonban meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket szándékuktól. Megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, ugorjanak a tengerbe, és először ők menjenek a szárazföldre,
verso 44
majd a többiek is tegyék ugyanezt, ki deszkapallókon, ki a hajó darabjain. Így mindannyian biztonságban elérték a szárazföldet.
Libros
