⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 4
verso 1
Mialatt pedig ők ketten a néphez beszéltek, odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok.
verso 2
Bosszankodtak amiatt, hogy az apostolok tanítják a népet, és nyíltan hirdetik, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.
verso 3
Elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, ugyanis már este volt.
verso 4
De sokan hittek azok közül, akik figyeltek a beszédre, és a hívő férfiak száma mintegy 5000-re emelkedett.
verso 5
Másnap a vezetőik, véneik és írástudóik egybegyűltek Jeruzsálemben
verso 6
Annással, a magas rangú pappal, és Kajafással, Jánossal meg Alexanderrel, továbbá mindazokkal, akik a magas rangú pap rokonai voltak.
verso 7
Középre állították Pétert és Jánost, és faggatni kezdték őket: „Milyen erővel, vagy kinek a nevében tettétek ezt?”
verso 8
Akkor Péter a szent szellemtől áthatva így szólt hozzájuk:
„Vezetői a népnek, és vének!
verso 9
Azért hallgattok ki minket a mai napon, mert ezzel a nyomorék emberrel jót tettünk, és tudni akarjátok, hogy hogyan gyógyult meg?
verso 10
Legyen hát tudtára mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek egészségesen ez az ember.
verso 11
Ez az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a fő szegletkő lett«.
verso 12
Továbbá senki más által nincs megmentés, mert Isten nem adott más nevet az ég alatt az emberek között, amely által megmenekülhetünk.”
verso 13
Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és megtudták, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, megdöbbentek. Felismerték, hogy Jézussal voltak.
verso 14
Amikor látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük együtt, semmit sem tudtak mondani.
verso 15
Megparancsolták hát nekik, hogy menjenek ki a szanhedrin terméből, majd tanácskozni kezdtek egymással,
verso 16
és ezt mondták: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert bizony figyelemre méltó jel történt általuk, olyan, amely Jeruzsálem minden lakosa előtt nyilvánvaló, és le sem tagadhatjuk.
verso 17
De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, és mondjuk meg nekik, hogy senkinek se beszéljenek többé annak az embernek a nevében.”
verso 18
Azzal hívatták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek, és ne is tanítsanak Jézus nevében.
verso 19
Péter és János azonban ezt felelte nekik: „Hogy helyes-e Isten szemében inkább rátok hallgatni, semmint Istenre, ítéljétek meg magatok.
verso 20
Mi azonban nem hagyhatunk fel azzal, hogy beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.”
verso 21
Így a vezetők és a vének, miután még megfenyegették, szabadon bocsátották a két tanítványt, mivel nem találtak semmilyen okot arra, hogy megbüntessék őket, és mivel az egész nép dicsőítette Istent a történtekért.
verso 22
Az az ember ugyanis, aki ennek a csodának köszönhetően meggyógyult, elmúlt 40 éves.
verso 23
Szabadon bocsátásuk után elmentek a hittársaikhoz, és beszámoltak arról, hogy miket mondtak nekik a magas rangú papok és a vének.
verso 24
Ezt hallva, egységesen így imádkoztak Istenhez:
„Legfőbb Úr, te vagy az, aki alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
verso 25
és aki szent szellem által Dávid ősapánk, a te szolgád által ezt mondtad: »Miért háborogtak a nemzetek, és elmélkedtek hiábavalóságokon a népek?
verso 26
A föld királyai tettre keltek, és az uralkodók egybegyűltek Jehova ellen és az ő felkentje ellen.«
verso 27
Éppígy Heródes és Poncius Pilátus egybe is gyűltek a nemzetekből valókkal és az izraelitákkal ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,
verso 28
hogy megtegyék, amit megjövendöltél. Ezek azért történtek, mert megvan hozzá a hatalmad, és a szándékoddal összhangban van.
verso 29
Most pedig, Jehova, figyelj oda a fenyegetéseikre, és add meg rabszolgáidnak, hogy mindig félelem nélkül hirdessék szavadat,
verso 30
mialatt gyógyításra használod az erődet, és mialatt jelek és csodák történnek szent szolgádnak, Jézusnak a neve által.”
verso 31
Miután könyörögtek, megrázkódott a hely, ahol egybegyűltek. Egytől egyig áthatotta őket a szent szellem, és bátran hirdették Isten szavát.
verso 32
Sőt, a tanítványok egész közössége ugyanúgy gondolkodott és érzett, és egyikük sem mondta semmijéről, hogy az az övé, hanem mindenük közös volt.
verso 33
És az apostolok továbbra is nagyon hatásosan tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagymértékben részesültek Isten ki nem érdemelt kedvességéből.
verso 34
Egyikük sem nélkülözött, mert mindazok, akiknek földjeik vagy házaik voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak értékét,
verso 35
és odaadták az apostoloknak. Azután mindenkinek a szükséglete szerint lett szétosztva.
verso 36
Józsefnek, egy ciprusi születésű lévitának, akit az apostolok Barnabásnak is hívtak (ami lefordítva azt jelenti, hogy ’vigasztalás fia’),
verso 37
volt egy darab földje. Ő is eladta azt, a pénzt pedig elhozta, és odaadta az apostoloknak.
Libros
