⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Apostolok cselekedetei

capítulo 19


Capítulos:


verso 1

Az események előrehaladtával, amíg Apollós Korintuszban volt, Pál átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken, és leért Efézusba. Talált ott néhány tanítványt,


verso 2

és így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Azok ezt válaszolták neki: „Hiszen még soha nem hallottuk, hogy volna szent szellem.”


verso 3

Ő erre ezt kérdezte: „Akkor milyenfajta keresztséggel keresztelkedtetek meg?” Ezt mondták: „János keresztségével.”


verso 4

Pál így szólt: „János a megbánást jelképező keresztséggel keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.”


verso 5

Ezt hallva megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.


verso 6

És amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem, és kezdtek idegen nyelveken szólni és prófétálni.


verso 7

Ezek a férfiak összesen mintegy 12-en voltak.


verso 8

Pál ezután bement a zsinagógába, és bátorsággal beszélt három hónapon át, mialatt előadásokat tartott és meggyőzően érvelt Isten királyságával kapcsolatban.


verso 9

Mikor azonban egyesek makacsul ellenálltak, és nem hittek, továbbá gyalázkodva beszéltek az Útról a tömeg előtt, otthagyta őket, különválasztotta tőlük a tanítványokat, és naponta előadásokat tartott Tirannusz iskolájának előadótermében.


verso 10

Ez két éven át folyt, úgyhogy mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt.


verso 11

Isten pedig továbbra is rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez Pál által,


verso 12

úgyhogy még azokat a kendőket meg kötényeket is elvitték a betegekhez, amelyekhez hozzáért a teste. Így a betegek meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.


verso 13

A démonűzést gyakorló zsidók közül néhányan, akik mindenfelé jártak-keltek, szintén megpróbálták felhasználni az Úr Jézus nevét, amikor ezt mondták azoknak, akikben gonosz szellemek voltak: „Ünnepélyesen kényszerítelek titeket Jézus hatalma által, akiről Pál prédikál.”


verso 14

Egy Szkéva nevű, magas rangú zsidó papnak pedig volt hét fia, akik ezt tették.


verso 15

A gonosz szellem azonban ezt válaszolta nekik: „Jézust ismerem, Pál is ismert előttem, de ti kik vagytok?”


verso 16

Erre az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, egymás után föléjük kerekedett, és diadalmaskodott rajtuk, úgyhogy meztelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból.


verso 17

Ez mindenkinek a tudomására jutott, mind a zsidóknak, mind a görögöknek, akik Efézusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, az Úr Jézus nevét pedig még nagyobb tisztelet övezte.


verso 18

Sokan eljöttek azok közül, akik hívőkké lettek, és nyíltan beismerték bűneiket, és bevallották, hogy mit gyakoroltak.


verso 19

Igen, a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket. Összeszámolva azok árát, értéküket 50 000 ezüstnek találták.


verso 20

Így Jehova szava továbbra is rendkívüli mértékben terjedt és tért hódított.


verso 21

Miután pedig ezek megtörténtek, Pál elhatározta, hogy átmenve Makedónián és Akháján, Jeruzsálembe utazik. Ezt mondta: „Miután oda eljutottam, Rómát is látnom kell.”


verso 22

Elküldött hát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteuszt és Erásztuszt, ő viszont egy ideig még ott maradt Ázsia tartományban.


verso 23

Ebben az időben elég nagy zűrzavar támadt az Út miatt.


verso 24

Egy Demetriusz nevű ezüstműves ugyanis ezüst Artemisz-szentélyek készítésével jelentős haszonhoz juttatta a kézműveseket.


verso 25

Összehívta őket meg a hasonló dolgokat készítő mesterembereket, és így szólt: „Férfiak, jól tudjátok, hogy ennek a foglalkozásnak köszönhetjük a jómódunkat.


verso 26

De látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy tekintélyes sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok valójában nem istenek.


verso 27

Ezenfelül nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a szakmánk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, őt pedig, akit egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád, megfosztják a dicsőségétől.”


verso 28

Ezt hallva haragra gerjedtek, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efézusiak Artemisze!”


verso 29

Így hát a városban eluralkodott a fejetlenség. Mindannyian a színházba rohantak, és közben magukkal vonszolták a makedón Gájuszt és Arisztárkuszt, Pál útitársait.


verso 30

Pál be akart menni a néphez, de a tanítványok nem engedték.


verso 31

Még az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai közül is üzentek neki némelyek, akik barátságosak voltak vele, és kérlelték őt, hogy ne merészkedjen a színházba.


verso 32

Mármost ki ezt, ki azt kiáltozta; mert az összegyűlt tömegben fejetlenség uralkodott, és a legtöbbjük nem tudta, miért is gyűltek össze.


verso 33

Aztán előállították Alexandert a sokaságból, a zsidók ugyanis előretuszkolták. Alexander pedig intett a kezével, és elő akarta adni védekezését a népnek.


verso 34

Ám amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájan egyszerre kiáltozni kezdtek, és mintegy két órán át kiabálták: „Nagy az efézusiak Artemisze!”


verso 35

Amikor a városi jegyző végül lecsendesítette a sokaságot, így szólt: „Efézusi férfiak, ugyan ki ne tudná az emberek közül, hogy az efézusiak városa őrzi a nagy Artemisz templomát és az égből lehullott képmását?


verso 36

Mivel ezek vitathatatlan dolgok, őrizzétek meg a nyugalmatokat, és semmit se tegyetek elhamarkodottan.


verso 37

Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, akik se nem templomrablók, se nem káromlói az istennőnknek.


verso 38

Ha tehát Demetriusznak és a vele levő kézműveseknek valami ügyük van valakivel, tartanak törvényszéki napokat, és vannak prokonzulok; hozzanak fel vádakat egymás ellen.


verso 39

Ha azonban ezen kívül akartok valamit, afelől rendes gyűlésen kell dönteni.


verso 40

Mert bizony az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel semmilyen okot sem tudunk felhozni erre a rendbontó csődületre.”


verso 41

Majd miután ezeket mondta, szétoszlatta a tömeget.

Capítulos:


Libros