Apostolok cselekedetei

Capítulos:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verso 1

Lejöttek néhányan Júdeából, és így kezdték tanítani a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem menekülhettek meg.”

verso 2

De miután Pálnak és Barnabásnak komoly viszálya és vitája támadt velük, az a döntés született, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez ebben az ügyben.

verso 3

Miután a gyülekezet elkísérte ezeket az embereket egy darabon, azok folytatták útjukat Fönícián és Szamárián keresztül. Közben részletesen elmondták, hogyan tértek meg más nemzetekből való emberek, és így nagy örömet szereztek az összes testvérnek.

verso 4

Ahogy Jeruzsálembe érkeztek, a gyülekezet, az apostolok és a vének kedvesen fogadták őket, ők pedig beszámoltak arról, hogy mennyi mindent tett általuk Isten.

verso 5

Ám a farizeusok szektájából valók közül néhányan, akik hívőkké lettek, felálltak ülőhelyükről, és ezt mondták: „Körül kell metélni őket, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”

verso 6

Egybegyűltek hát az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt az ügyet.

verso 7

Hosszas, heves megbeszélés után Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek, jól tudjátok, hogy Isten a kezdeti napoktól fogva engem választott ki közületek, hogy más nemzetekből való emberek hallják a jó hírt, és higgyenek.

verso 8

És Isten, aki ismeri a szívet, tanúskodott azáltal, hogy megadta nekik a szent szellemet, mint ahogy nekünk is.

verso 9

Semmi különbséget sem tett köztünk és köztük, hanem a hit által megtisztította a szívüket.

verso 10

Akkor most miért teszitek próbára Istent azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakába, amelyet sem ősapáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?

verso 11

Ellenkezőleg, abban hiszünk, hogy az Úr Jézus ki nem érdemelt kedvessége által részesülünk megmentésben, ugyanúgy, mint ők.”

verso 12

Erre az egész csoport elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint beszéltek arról a sok jelről és csodáról, melyet általuk tett Isten a nemzetek között.

verso 13

Miután elhallgattak, Jakab ezt mondta: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg!

verso 14

Simeon részletezte, hogy Isten hogyan fordította először a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.

verso 15

És ez egyezik a Próféták szavaival, mint ahogy meg van írva:

verso 16

»Ezek után visszatérek, és újra felállítom Dávid leomlott sátorát. Újjáépítem romjait, és helyreállítom,

verso 17

hogy akik megmaradnak a népből, azok minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemet viselik, komoly igyekezettel keressék Jehovát. Ezt mondja Jehova, aki véghez viszi ezeket,

verso 18

amik régtől fogva ismertek.«

verso 19

Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik Istenhez térnek,

verso 20

hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a szexuális erkölcstelenségtől, a megfojtott állattól és a vértől.

verso 21

Mert Mózes írásainak régtől fogva megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák azokat.”

verso 22

Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt úgy döntöttek, hogy férfiakat választanak maguk közül, és elküldik őket Antiókiába Pállal és Barnabással. Elküldték Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást; ők vezető szerepet töltöttek be a testvérek között.

verso 23

Ezt írták, majd elküldték általuk:

„Az apostolok és a vének, a testvéreitek, üdvözletüket küldik a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek.

verso 24

Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk elmentek, és nyugtalanságot okoztak nektek a szavaikkal, megpróbálva feldúlni titeket – pedig mi nem adtunk nekik semmilyen utasítást –,

verso 25

egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy férfiakat választunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretett testvéreinkkel, Barnabással és Pállal.

verso 26

Ezek olyan emberek, akik odaadták az életüket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevéért.

verso 27

Elküldjük tehát Júdást és Silást, hogy ők is beszámoljanak ugyanezekről a dolgokról szóban.

verso 28

Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül:

verso 29

tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a szexuális erkölcstelenségtől. Ha gondosan őrizkedtek ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”

verso 30

Ezek tehát, amikor elküldték őket, lementek Antiókiába, és egybegyűjtve az egész csoportot, átnyújtották nekik a levelet.

verso 31

Azok, miután felolvasták, nagyon örültek a bátorításnak.

verso 32

Júdás és Silás pedig, mivel maguk is próféták voltak, sok előadással bátorították a testvéreket, és erősítették őket.

verso 33

Miután egy bizonyos időt ott töltöttek, a testvérek útjukra engedték őket békében azokhoz, akik elküldték őket.

verso 34

[De Silás jónak látta, hogy ott maradjon. Így aztán Júdás egyedül ment Jeruzsálembe.]

verso 35

Pál és Barnabás azonban Antiókiában maradt, sok más társukkal együtt tanítottak, és hirdették Jehova szavának jó hírét.

verso 36

Néhány nap múlva Pál ezt mondta Barnabásnak: „Most térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak.”

verso 37

Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost, akit Márknak hívtak.

verso 38

Pál azonban nem értett egyet azzal, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál otthagyta őket, és nem ment velük, hogy végezzék a munkát.

verso 39

Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy szétváltak. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.

verso 40

Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek Jehova gondjaira bízták őt, hogy ki nem érdemelt kedvességet mutasson iránta.

verso 41

Átment Szírián és Cilicián, és erősítette a gyülekezeteket.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28