⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 17
verso 1
Akkor átutaztak Amfipoliszon és Apollónián, és Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
verso 2
Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három sabbaton át érvelt nekik az Írásokból.
verso 3
Megmagyarázta és hivatkozásokkal bizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halottak közül. Ezt mondta: „Ez a Jézus a Krisztus, akit hirdetek nektek.”
verso 4
Ennek eredményeként néhányan közülük hívőkké lettek, és csatlakoztak Pálhoz meg Siláshoz. Ugyanígy tett az Istent imádó görögök egy nagy tömege is, továbbá jó néhány előkelő asszony.
verso 5
A zsidók azonban, mivel féltékenyek lettek, maguk mellé vettek néhány gonosz férfit, akik a piactéren lézengtek, csődületet támasztottak, és felfordulást okoztak a városban. Megrohanták Jáson házát, és azon igyekeztek, hogy kihozassák Pált és Silást a csőcselék elé.
verso 6
Amikor őket nem találták, Jásont néhány testvérrel együtt a város vezetői elé vonszolták, ezt kiáltva: „Ezek, akik felforgatták a lakott földet, itt is jelen vannak,
verso 7
Jáson meg vendégül látta őket! Ezek mind a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek, azt mondva, hogy más a király: Jézus.”
verso 8
Ezeket hallva riadalom támadt a sokaság és a városi vezetők körében,
verso 9
és csak akkor engedték el őket, miután elegendő biztosítékot kaptak Jásontól és a többiektől.
verso 10
A testvérek azonnal, még éjjel elküldték Pált is, és Silást is Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába.
verso 11
Ezek pedig nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a tesszalonikaiak, ugyanis rendkívül készségesen fogadták Isten szavát, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok.
verso 12
Így sokan közülük hívőkké lettek, akárcsak a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül is jó néhányan.
verso 13
De amikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten szavát, odamentek, hogy bujtogassák és felzaklassák a tömeget.
verso 14
A testvérek akkor azonnal elküldték Pált a tengerhez, de Silás és Timóteusz ott maradt.
verso 15
Akik azonban Pált kísérték, elvitték őt egészen Athénig, majd miután azt az útmutatást kapták, hogy Silás és Timóteusz a lehető leggyorsabban menjen el Pálhoz, eltávoztak.
verso 16
Miközben Pál várta őket Athénban, felháborodott annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal.
verso 17
Érvelni kezdett hát a zsinagógában a zsidóknak és a többi, Istent imádó embernek, és a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak.
verso 18
Némelyek azonban mind az epikureus, mind a sztoikus filozófusok közül vitába szálltak vele, és egyesek ezt mondták: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások meg ezt: „Idegen istenségek hírnökének látszik.” Ez azért volt, mert a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette.
verso 19
Megragadták hát, és az Areopáguszra vitték, ezt mondva: „Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről beszélsz?
verso 20
Mert olyasmikkel állsz elő, amik idegenül hangzanak nekünk. Tudni akarjuk, hogy mit jelentenek ezek.”
verso 21
Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek ugyanis semmi mással nem töltötték a szabad idejüket, mint azzal, hogy valami újat mondjanak, vagy valami újra figyeljenek.
verso 22
Pál pedig megállt az Areopágusz közepén, és így szólt:
„Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások.
verso 23
Például amint mentem, és gondosan megszemléltem imádatotok tárgyait, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Egy ismeretlen Istennek«. Akit azért ti nem ismerve imádtok, azt hirdetem én nektek.
verso 24
Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van, aki égnek és földnek ura, kézzel készített templomokban nem lakik,
verso 25
sem emberi kezek nem szolgálják ki őt, mintha szüksége volna bármire is, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
verso 26
És egyetlen emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén, és kiszabta a meghatározott időket és az emberek lakóhelyének határait,
verso 27
hogy keressék Istent, sőt, tapogatózva keressék őt, és meg is találják, bár a valóságban nincs messze egyikünktől sem.
verso 28
Mert általa van életünk, általa mozgunk és létezünk, mint ahogy a költőitek közül is mondták némelyek: »Mert az ő gyermekei vagyunk.«
verso 29
Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy az Istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg.
verso 30
Igaz, Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, de most azt hirdeti minden embernek mindenhol, hogy bánja meg a bűneit.
verso 31
Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen igazságosan ítélkezik majd a lakott föld felett egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.”
verso 32
Nos, amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek csúfolódni kezdtek, míg mások ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.”
verso 34
de néhány férfi csatlakozott hozzá, és hívővé lett. Közöttük volt Dioníziusz, az Areopágusz-törvényszék egyik bírája, valamint egy Damarisz nevű asszony, és rajtuk kívül mások is.
Libros
