⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Apostolok cselekedetei
capítulo 20
verso 1
Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük, elindult Makedóniába.
verso 2
Miután átment azokon a vidékeken, és sok bátorító szót mondott az ottaniaknak, megérkezett Görögországba.
verso 3
Amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.
verso 4
Vele tartott Szopáter, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz, és Ázsia tartományból Tikikusz és Trofimusz.
verso 5
Ezek továbbmentek, és Troászban vártak ránk.
verso 6
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után szálltunk tengerre Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba, ahol aztán hét napot töltöttünk.
verso 7
A hét első napján, miután egybegyűltünk, hogy együnk, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.
verso 8
A felső szobában pedig, ahol egybegyűltünk, jó néhány lámpa volt.
verso 9
Egy Eutikusz nevű fiatalember, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.
verso 10
Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne aggódjatok, hiszen él.”
verso 11
Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett. Még jó ideig – virradatig – beszélgetett, majd útnak indult.
verso 12
A fiút tehát élve vitték el, és nagyon megvigasztalódtak.
verso 13
Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog akart jönni.
verso 14
Így aztán, mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk.
verso 15
A rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe értünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.
verso 16
Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.
verso 17
Milétuszból azonban üzent Efézusba a gyülekezet véneinek, és hívatta őket.
verso 18
Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan viselkedtem köztetek,
verso 19
rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázattal és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek engem.
verso 20
Eközben nem vonakodtam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket.
verso 21
Alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is arról, hogy meg kell bánniuk a bűneiket, és Istenhez kell térniük, valamint hinniük kell Jézusban, a mi Urunkban.
verso 22
Most pedig a szellemtől kényszerítve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,
verso 23
kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bebörtönzés és nyomorúságok várnak rám.
verso 24
De egyáltalán nem tekintem fontosnak az életemet, csak hogy befejezhessem pályafutásomat, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességéről szóló jó hír mellett.
verso 25
És most tudom, hogy többé senki sem fog látni engem közületek, akik között a királyságról prédikáltam.
verso 26
Ezért e mai napon felszólítalak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok,
verso 27
mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent Isten szándékáról.
verso 28
Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.
verso 29
Tudom, hogy miután elmegyek, elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,
verso 30
és közöttetek is lesznek majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
verso 31
Ezért maradjatok éberek, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át, éjjel-nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindegyikőtöket.
verso 32
Most pedig rábízlak benneteket Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességéről szóló üzenetre, amely képes megerősíteni titeket, és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.
verso 33
Senkinek az ezüstjére vagy aranyára vagy ruhájára sem vágytam.
verso 34
Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a saját és a velem levők szükségleteiről.
verso 35
Mindenben megmutattam nektek a tetteimmel, hogy hogyan kell keményen fáradozva segítenetek a gyengéket, és hogy elmétekben kell tartanotok az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”
verso 36
És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt, és imádkozott.
verso 37
Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, átölelték Pált, és gyengéden csókolgatták,
verso 38
mert az fájt nekik különösen, hogy azt mondta, nem látják többé. Ezután elkísérték a hajóhoz.
Libros
