capitolul 20
Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük, elindult Makedóniába.
Miután átment azokon a vidékeken, és sok bátorító szót mondott az ottaniaknak, megérkezett Görögországba.
Amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.
Vele tartott Szopáter, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz, és Ázsia tartományból Tikikusz és Trofimusz.
Ezek továbbmentek, és Troászban vártak ránk.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után szálltunk tengerre Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba, ahol aztán hét napot töltöttünk.
A hét első napján, miután egybegyűltünk, hogy együnk, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.
A felső szobában pedig, ahol egybegyűltünk, jó néhány lámpa volt.
Egy Eutikusz nevű fiatalember, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.
Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne aggódjatok, hiszen él.”
Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett. Még jó ideig – virradatig – beszélgetett, majd útnak indult.
A fiút tehát élve vitték el, és nagyon megvigasztalódtak.
Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog akart jönni.
Így aztán, mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk.
A rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe értünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.
Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.
Milétuszból azonban üzent Efézusba a gyülekezet véneinek, és hívatta őket.
Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan viselkedtem köztetek,
rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázattal és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek engem.
Eközben nem vonakodtam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket.
Alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is arról, hogy meg kell bánniuk a bűneiket, és Istenhez kell térniük, valamint hinniük kell Jézusban, a mi Urunkban.
Most pedig a szellemtől kényszerítve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,
kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bebörtönzés és nyomorúságok várnak rám.
De egyáltalán nem tekintem fontosnak az életemet, csak hogy befejezhessem pályafutásomat, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességéről szóló jó hír mellett.
És most tudom, hogy többé senki sem fog látni engem közületek, akik között a királyságról prédikáltam.
Ezért e mai napon felszólítalak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok,
mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent Isten szándékáról.
Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.
Tudom, hogy miután elmegyek, elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,
és közöttetek is lesznek majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
Ezért maradjatok éberek, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át, éjjel-nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindegyikőtöket.
Most pedig rábízlak benneteket Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességéről szóló üzenetre, amely képes megerősíteni titeket, és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.
Senkinek az ezüstjére vagy aranyára vagy ruhájára sem vágytam.
Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a saját és a velem levők szükségleteiről.
Mindenben megmutattam nektek a tetteimmel, hogy hogyan kell keményen fáradozva segítenetek a gyengéket, és hogy elmétekben kell tartanotok az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”
És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt, és imádkozott.
Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, átölelték Pált, és gyengéden csókolgatták,
mert az fájt nekik különösen, hogy azt mondta, nem látják többé. Ezután elkísérték a hajóhoz.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly