capitolul 26
Agrippa így szólt Pálhoz: „Engedélyt kapsz, hogy szólj a magad érdekében.” Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és a következőket mondta védekezésül:
„Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazokra nézve, amikkel a zsidók vádolnak, előtted adhatom elő védekezésemet a mai napon,
kiváltképpen azért, mert te jól ismered a zsidók minden szokását, csakúgy, mint minden vitás kérdésüket. Ezért kérve kérlek, hallgass meg türelmesen.
Nos, hogy hogyan éltem fiatalkoromtól fogva a népem körében és Jeruzsálemben, azt jól tudják mindazok a zsidók,
akik régebbről ismernek engem. Ha akarják, tanúsíthatják is, hogy a farizeusok közé tartoztam, akik az imádati formánk legszigorúbb szektáját képviselik.
Most mégis azért állok vád alatt, mert annak az ígéretnek a beteljesedésében reménykedem, amelyet Isten az ősapáinknak tett.
Ugyanennek az ígéretnek a beteljesedésében reménykedik a 12 törzsünk, azáltal hogy éjjel-nappal buzgón szent szolgálatot végez neki. Ezzel a reménységgel kapcsolatban vádolnak engem a zsidók, ó, király.
Miért tartjátok hihetetlennek azt, hogy Isten feltámasztja a halottakat?
Ami engem illet, meg voltam róla győződve, hogy sok ellenséges tettet kell elkövetnem a názáreti Jézus ellen.
Pontosan ezt tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokakat börtönbe zártam, mivel felhatalmazást kaptam a magas rangú papoktól. És amikor halálra ítélték őket, a kivégzésük mellett voltam.
Sokszor megbüntettem őket az összes zsinagógában, hogy így próbáljam őket hitük megtagadására kényszeríteni. És mivel rettenetesen dühös voltam rájuk, odáig mentem, hogy még távoli városokban is üldöztem őket.
Miközben ezen igyekezve éppen Damaszkuszba utaztam a magas rangú papoktól kapott felhatalmazással és megbízással,
délben az úton láttam, ó, király, amint az égből a nap tündöklését felülmúló világosság ragyog körül engem és a velem utazókat.
És mikor mindannyian a földre estünk, hallottam, hogy egy hang így szól hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Csak magadnak ártasz azzal, hogy az ösztöke ellen rugdalózol.«
Én pedig ezt mondtam: »Ki vagy, Uram?« Az Úr így szólt: »Jézus vagyok, akit te üldözöl.
De kelj fel, és állj a lábadra! Mert azért jelentem meg neked, hogy kiválasszalak arra, hogy hirdetője és tanúja légy azoknak a dolgoknak is, amelyeket láttál, és azoknak is, amelyeket ezután láttatok veled magamról.
Megszabadítalak ettől a néptől, és a nemzetektől, amelyekhez küldelek,
hogy felnyisd a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra vezesd őket, és Sátán hatalmából Istenhez, hogy elnyerjék a bűnök megbocsátását, és örökséget kapjanak azok között, akik a belém vetett hitük által meg vannak szentelve.«
Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen az égi látomás iránt,
hanem hirdetni kezdtem az üzenetet először a damaszkusziaknak, majd a jeruzsálemieknek, és Júdea egész vidékén, meg a nemzeteknek is, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek Istenhez azáltal, hogy megbánáshoz illő tetteket visznek véghez.
Ezért a zsidók elfogtak a templomban, és megpróbáltak megölni.
Mivel azonban Isten megsegített, mind a mai napig folyton tanúskodom kicsinek és nagynak egyaránt, de semmit sem mondok azon kívül, amiről a Próféták és Mózes is kijelentették, hogy meglesz:
hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és mint az első, aki feltámad a halottak közül, világosságot fog hirdetni ennek a népnek is, és a nemzeteknek is.”
Miközben Pál ezeket mondta a maga védelmében, Fesztusz felkiáltott: „Őrült vagy, Pál! A nagy tudás az őrületbe kerget!”
Pál azonban ezt mondta: „Nem vagyok őrült, nagyméltóságú Fesztusz, hanem az igazság és a józan elme szavait szólom.
Valójában jól ismeri ezeket a dolgokat a király, akihez nyíltan szólok. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek közül semmi sem kerüli el a figyelmét, hiszen egyik sem valami eldugott szegletben történt.
Agrippa király, hiszel a Prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.”
Agrippa erre ezt mondta Pálnak: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel.”
Pál erre így szólt: „Azt kívánom Istentől, hogy akár rövidesen, akár hosszú idő múlva nemcsak te, hanem mindazok is, akik ma hallanak engem, olyanok legyenek, amilyen én vagyok, kivéve ezeket a rabbilincseket.”
Ezután felkelt a király, és ugyanígy a kormányzó is, meg Berniké, és akik velük együtt ültek.
Távozóban ezt mondták egymásnak: „Semmi halált vagy rabbilincset érdemlő dolgot sem tesz ez az ember.”
Agrippa aztán ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly