capitolul 19
Az események előrehaladtával, amíg Apollós Korintuszban volt, Pál átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken, és leért Efézusba. Talált ott néhány tanítványt,
és így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Azok ezt válaszolták neki: „Hiszen még soha nem hallottuk, hogy volna szent szellem.”
Ő erre ezt kérdezte: „Akkor milyenfajta keresztséggel keresztelkedtetek meg?” Ezt mondták: „János keresztségével.”
Pál így szólt: „János a megbánást jelképező keresztséggel keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.”
Ezt hallva megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
És amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem, és kezdtek idegen nyelveken szólni és prófétálni.
Ezek a férfiak összesen mintegy 12-en voltak.
Pál ezután bement a zsinagógába, és bátorsággal beszélt három hónapon át, mialatt előadásokat tartott és meggyőzően érvelt Isten királyságával kapcsolatban.
Mikor azonban egyesek makacsul ellenálltak, és nem hittek, továbbá gyalázkodva beszéltek az Útról a tömeg előtt, otthagyta őket, különválasztotta tőlük a tanítványokat, és naponta előadásokat tartott Tirannusz iskolájának előadótermében.
Ez két éven át folyt, úgyhogy mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt.
Isten pedig továbbra is rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez Pál által,
úgyhogy még azokat a kendőket meg kötényeket is elvitték a betegekhez, amelyekhez hozzáért a teste. Így a betegek meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
A démonűzést gyakorló zsidók közül néhányan, akik mindenfelé jártak-keltek, szintén megpróbálták felhasználni az Úr Jézus nevét, amikor ezt mondták azoknak, akikben gonosz szellemek voltak: „Ünnepélyesen kényszerítelek titeket Jézus hatalma által, akiről Pál prédikál.”
Egy Szkéva nevű, magas rangú zsidó papnak pedig volt hét fia, akik ezt tették.
A gonosz szellem azonban ezt válaszolta nekik: „Jézust ismerem, Pál is ismert előttem, de ti kik vagytok?”
Erre az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, egymás után föléjük kerekedett, és diadalmaskodott rajtuk, úgyhogy meztelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból.
Ez mindenkinek a tudomására jutott, mind a zsidóknak, mind a görögöknek, akik Efézusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, az Úr Jézus nevét pedig még nagyobb tisztelet övezte.
Sokan eljöttek azok közül, akik hívőkké lettek, és nyíltan beismerték bűneiket, és bevallották, hogy mit gyakoroltak.
Igen, a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket. Összeszámolva azok árát, értéküket 50 000 ezüstnek találták.
Így Jehova szava továbbra is rendkívüli mértékben terjedt és tért hódított.
Miután pedig ezek megtörténtek, Pál elhatározta, hogy átmenve Makedónián és Akháján, Jeruzsálembe utazik. Ezt mondta: „Miután oda eljutottam, Rómát is látnom kell.”
Elküldött hát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteuszt és Erásztuszt, ő viszont egy ideig még ott maradt Ázsia tartományban.
Ebben az időben elég nagy zűrzavar támadt az Út miatt.
Egy Demetriusz nevű ezüstműves ugyanis ezüst Artemisz-szentélyek készítésével jelentős haszonhoz juttatta a kézműveseket.
Összehívta őket meg a hasonló dolgokat készítő mesterembereket, és így szólt: „Férfiak, jól tudjátok, hogy ennek a foglalkozásnak köszönhetjük a jómódunkat.
De látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy tekintélyes sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok valójában nem istenek.
Ezenfelül nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a szakmánk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, őt pedig, akit egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád, megfosztják a dicsőségétől.”
Ezt hallva haragra gerjedtek, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efézusiak Artemisze!”
Így hát a városban eluralkodott a fejetlenség. Mindannyian a színházba rohantak, és közben magukkal vonszolták a makedón Gájuszt és Arisztárkuszt, Pál útitársait.
Pál be akart menni a néphez, de a tanítványok nem engedték.
Még az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai közül is üzentek neki némelyek, akik barátságosak voltak vele, és kérlelték őt, hogy ne merészkedjen a színházba.
Mármost ki ezt, ki azt kiáltozta; mert az összegyűlt tömegben fejetlenség uralkodott, és a legtöbbjük nem tudta, miért is gyűltek össze.
Aztán előállították Alexandert a sokaságból, a zsidók ugyanis előretuszkolták. Alexander pedig intett a kezével, és elő akarta adni védekezését a népnek.
Ám amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájan egyszerre kiáltozni kezdtek, és mintegy két órán át kiabálták: „Nagy az efézusiak Artemisze!”
Amikor a városi jegyző végül lecsendesítette a sokaságot, így szólt: „Efézusi férfiak, ugyan ki ne tudná az emberek közül, hogy az efézusiak városa őrzi a nagy Artemisz templomát és az égből lehullott képmását?
Mivel ezek vitathatatlan dolgok, őrizzétek meg a nyugalmatokat, és semmit se tegyetek elhamarkodottan.
Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, akik se nem templomrablók, se nem káromlói az istennőnknek.
Ha tehát Demetriusznak és a vele levő kézműveseknek valami ügyük van valakivel, tartanak törvényszéki napokat, és vannak prokonzulok; hozzanak fel vádakat egymás ellen.
Ha azonban ezen kívül akartok valamit, afelől rendes gyűlésen kell dönteni.
Mert bizony az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel semmilyen okot sem tudunk felhozni erre a rendbontó csődületre.”
Majd miután ezeket mondta, szétoszlatta a tömeget.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly