⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
19. fejezet
1. vers
Az események előrehaladtával, amíg Apollós Korintuszban volt, Pál átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken, és leért Efézusba. Talált ott néhány tanítványt,
2. vers
és így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Azok ezt válaszolták neki: „Hiszen még soha nem hallottuk, hogy volna szent szellem.”
3. vers
Ő erre ezt kérdezte: „Akkor milyenfajta keresztséggel keresztelkedtetek meg?” Ezt mondták: „János keresztségével.”
4. vers
Pál így szólt: „János a megbánást jelképező keresztséggel keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.”
5. vers
Ezt hallva megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6. vers
És amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem, és kezdtek idegen nyelveken szólni és prófétálni.
7. vers
Ezek a férfiak összesen mintegy 12-en voltak.
8. vers
Pál ezután bement a zsinagógába, és bátorsággal beszélt három hónapon át, mialatt előadásokat tartott és meggyőzően érvelt Isten királyságával kapcsolatban.
9. vers
Mikor azonban egyesek makacsul ellenálltak, és nem hittek, továbbá gyalázkodva beszéltek az Útról a tömeg előtt, otthagyta őket, különválasztotta tőlük a tanítványokat, és naponta előadásokat tartott Tirannusz iskolájának előadótermében.
10. vers
Ez két éven át folyt, úgyhogy mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt.
11. vers
Isten pedig továbbra is rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez Pál által,
12. vers
úgyhogy még azokat a kendőket meg kötényeket is elvitték a betegekhez, amelyekhez hozzáért a teste. Így a betegek meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13. vers
A démonűzést gyakorló zsidók közül néhányan, akik mindenfelé jártak-keltek, szintén megpróbálták felhasználni az Úr Jézus nevét, amikor ezt mondták azoknak, akikben gonosz szellemek voltak: „Ünnepélyesen kényszerítelek titeket Jézus hatalma által, akiről Pál prédikál.”
14. vers
Egy Szkéva nevű, magas rangú zsidó papnak pedig volt hét fia, akik ezt tették.
15. vers
A gonosz szellem azonban ezt válaszolta nekik: „Jézust ismerem, Pál is ismert előttem, de ti kik vagytok?”
16. vers
Erre az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, egymás után föléjük kerekedett, és diadalmaskodott rajtuk, úgyhogy meztelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból.
17. vers
Ez mindenkinek a tudomására jutott, mind a zsidóknak, mind a görögöknek, akik Efézusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, az Úr Jézus nevét pedig még nagyobb tisztelet övezte.
18. vers
Sokan eljöttek azok közül, akik hívőkké lettek, és nyíltan beismerték bűneiket, és bevallották, hogy mit gyakoroltak.
19. vers
Igen, a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket. Összeszámolva azok árát, értéküket 50 000 ezüstnek találták.
20. vers
Így Jehova szava továbbra is rendkívüli mértékben terjedt és tért hódított.
21. vers
Miután pedig ezek megtörténtek, Pál elhatározta, hogy átmenve Makedónián és Akháján, Jeruzsálembe utazik. Ezt mondta: „Miután oda eljutottam, Rómát is látnom kell.”
22. vers
Elküldött hát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteuszt és Erásztuszt, ő viszont egy ideig még ott maradt Ázsia tartományban.
23. vers
Ebben az időben elég nagy zűrzavar támadt az Út miatt.
24. vers
Egy Demetriusz nevű ezüstműves ugyanis ezüst Artemisz-szentélyek készítésével jelentős haszonhoz juttatta a kézműveseket.
25. vers
Összehívta őket meg a hasonló dolgokat készítő mesterembereket, és így szólt: „Férfiak, jól tudjátok, hogy ennek a foglalkozásnak köszönhetjük a jómódunkat.
26. vers
De látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy tekintélyes sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok valójában nem istenek.
27. vers
Ezenfelül nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a szakmánk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, őt pedig, akit egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád, megfosztják a dicsőségétől.”
28. vers
Ezt hallva haragra gerjedtek, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efézusiak Artemisze!”
29. vers
Így hát a városban eluralkodott a fejetlenség. Mindannyian a színházba rohantak, és közben magukkal vonszolták a makedón Gájuszt és Arisztárkuszt, Pál útitársait.
30. vers
Pál be akart menni a néphez, de a tanítványok nem engedték.
31. vers
Még az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai közül is üzentek neki némelyek, akik barátságosak voltak vele, és kérlelték őt, hogy ne merészkedjen a színházba.
32. vers
Mármost ki ezt, ki azt kiáltozta; mert az összegyűlt tömegben fejetlenség uralkodott, és a legtöbbjük nem tudta, miért is gyűltek össze.
33. vers
Aztán előállították Alexandert a sokaságból, a zsidók ugyanis előretuszkolták. Alexander pedig intett a kezével, és elő akarta adni védekezését a népnek.
34. vers
Ám amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájan egyszerre kiáltozni kezdtek, és mintegy két órán át kiabálták: „Nagy az efézusiak Artemisze!”
35. vers
Amikor a városi jegyző végül lecsendesítette a sokaságot, így szólt: „Efézusi férfiak, ugyan ki ne tudná az emberek közül, hogy az efézusiak városa őrzi a nagy Artemisz templomát és az égből lehullott képmását?
36. vers
Mivel ezek vitathatatlan dolgok, őrizzétek meg a nyugalmatokat, és semmit se tegyetek elhamarkodottan.
37. vers
Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, akik se nem templomrablók, se nem káromlói az istennőnknek.
38. vers
Ha tehát Demetriusznak és a vele levő kézműveseknek valami ügyük van valakivel, tartanak törvényszéki napokat, és vannak prokonzulok; hozzanak fel vádakat egymás ellen.
39. vers
Ha azonban ezen kívül akartok valamit, afelől rendes gyűlésen kell dönteni.
40. vers
Mert bizony az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel semmilyen okot sem tudunk felhozni erre a rendbontó csődületre.”
41. vers
Majd miután ezeket mondta, szétoszlatta a tömeget.
Könyvek
