⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
14. fejezet
1. vers
Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy nagyon sok zsidó és görög lett hívővé.
2. vers
Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták a nemzetekből valókat, és a testvérek ellen hangolták őket.
3. vers
Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátran beszéltek Jehova felhatalmazásával. Ő megadta nekik, hogy jeleket és csodákat hajtsanak végre, és ezzel megerősítette az üzenetet, amit hirdettek, ami az ő ki nem érdemelt kedvességéről szólt.
4. vers
A városbeli tömeg azonban megosztottá vált. Némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.
5. vers
Mikor a nemzetekből valók és a zsidók a vezetőikkel együtt elhatározták, hogy arcátlanul bánnak velük, és megkövezik őket,
6. vers
ők értesültek erről, és elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére.
7. vers
Ott tovább hirdették a jó hírt.
8. vers
Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi. A születésétől fogva béna volt, és még soha nem járt.
9. vers
Ez figyelt, amint Pál beszélt. Pál pedig rászegezve a tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
10. vers
hangosan ezt mondta: „Állj a lábadra!” Így hát az felugrott, és járni kezdett.
11. vers
Amikor a sokaság látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven így kiáltottak: „Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!”
12. vers
Akkor Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek kezdték hívni, mivel ő vitte a szót.
13. vers
A város bejáratánál álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat akart bemutatni.
14. vers
Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták ruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva:
15. vers
„Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint nektek. És hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezek helyett a hiábavaló dolgok helyett az élő Istent imádjátok, aki alkotta az eget, a földet, a tengert, és mindent, ami bennük van.
16. vers
Ő a múltban hagyta, hogy minden nemzet azt tegye, amit akar,
17. vers
bár azzal, hogy jó dolgokat tett, megmutatta, hogy valójában milyen is ő. Hiszen esőket adott nektek az égből, meg termékeny időszakokat, bőséges élelemmel látva el titeket, és örömmel töltve el a szíveteket.”
18. vers
És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.
19. vers
Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.
20. vers
Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.
21. vers
Miután hirdették a jó hírt a városban levőknek, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába.
22. vers
Erősítették a tanítványokat, bátorítva őket, hogy maradjon erős a hitük, és ezt mondva: „Sok nyomorúságot kell elszenvednünk, mielőtt bemegyünk Isten királyságába.”
23. vers
Ezenfelül miután böjtöltek és imádkoztak, véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és rábízták őket Jehovára, akiben hittek.
24. vers
Aztán átmentek Pizidián, és Pamfíliába érkeztek.
25. vers
Majd miután hirdették Isten szavát Pergában, lementek Attáliába.
26. vers
Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején Isten gondjaira bízták őket, hogy a ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően elvégezzék a munkát, amelyet most befejeztek.
27. vers
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elmondták, mennyi mindent tett általuk Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.
28. vers
Így aztán sok időt töltöttek a tanítványokkal.
Könyvek
