⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
8. fejezet
1. vers
Saul helyeselte István meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés indult a Jeruzsálemben levő gyülekezet ellen; az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária tájain mindenfelé.
2. vers
Istenfélő férfiak azonban elvitték Istvánt, hogy eltemessék, és nagyon megsiratták.
3. vers
Saul pedig gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket.
4. vers
Azok viszont, akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve Isten szavának a jó hírét.
5. vers
Fülöp lement Szamária városába, és prédikálni kezdett nekik a Krisztusról.
6. vers
A sokaságból mindenki odafigyelt arra, amit Fülöp mondott, mialatt hallgatták őt, és nézték, milyen jeleket tesz.
7. vers
Mert sokakban voltak tisztátalan szellemek, és ezek hangos kiáltással kimentek belőlük. Ezenkívül sok béna és sánta meggyógyult.
8. vers
Lett is nagy öröm abban a városban.
9. vers
Volt pedig a városban egy Simon nevű férfi, aki korábban mágiát űzött, és ámulatba ejtette Szamária nemzetét, nagy valakinek mondva magát.
10. vers
Mindnyájan, a legkisebbtől a legnagyobbig odafigyeltek rá, és ezt mondták: „Isten nagy ereje működik ezen az emberen.”
11. vers
Odafigyeltek hát rá, mert már jó ideje lenyűgözte őket azzal, hogy mágiát űzött.
12. vers
Mikor azonban hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló jó hírt hirdette, férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.
13. vers
Simon maga is hívő lett, és miután megkeresztelkedett, állandóan ott volt Fülöp mellett, és ámult, amint látta, hogy Fülöp jeleket és igen hatalmas tetteket visz véghez.
14. vers
Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy a szamáriai emberek elfogadták Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15. vers
Ők pedig lementek, és imádkoztak értük, hogy kapjanak szent szellemet.
16. vers
Mert még egyikükre sem szállt rá, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében.
17. vers
Akkor rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet.
18. vers
Simon pedig, amikor látta, hogy bárki, akire az apostolok ráteszik a kezüket, megkapja a szellemet, pénzt ajánlott nekik,
19. vers
ezt mondva: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, szent szellemet kapjon.”
20. vers
Péter azonban így szólt hozzá: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzen megveheted Isten ajándékát!
21. vers
Nem részesedhetsz ebből, mert Isten látja, hogy nem becsületes a szíved.
22. vers
Bánd meg hát e gonoszságodat, és könyörögj Jehovához, hogy – ha lehetséges – bocsássa meg neked, hogy gonosz indíték volt a szívedben,
23. vers
mert látom, hogy keserű méreg vagy, és az igazságtalanság rabja.”
24. vers
Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem Jehovához, hogy semmi se történjen meg velem abból, amit mondtatok!”
25. vers
Miután alaposan tanúskodtak, és hirdették Jehova szavát, visszafordultak Jeruzsálem felé, és a szamáriaiak sok falvában is elmondták a jó hírt.
26. vers
Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz: „Indulj, és menj délre azon az úton, amelyik Jeruzsálemből Gázába visz lefelé!” (Pusztai út ez.)
27. vers
Erre ő elment. Egy etióp eunuch pedig, aki hatalommal bíró ember volt az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában, és aki annak minden kincse fölé ki volt nevezve, Jeruzsálemben járt, hogy részt vegyen Isten imádatában.
28. vers
Éppen hazafelé tartott, és a szekerén ülve hangosan olvasta Ézsaiás próféta írásait.
29. vers
A szellem pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda ahhoz a szekérhez!”
30. vers
Fülöp odafutott, és hallotta, amint az eunuch hangosan olvassa Ézsaiás próféta írásait. Ezt kérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?”
31. vers
Az így válaszolt: „Hát hogyan is érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza?” És kérlelte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön le mellé.
32. vers
Az Írásnak pedig az a szakasza, amelyet hangosan olvasott, ez volt: „Mint a juhot, úgy vitték a levágásra, és mint a bárány, amely elnémul nyírója előtt, úgy ő sem nyitja ki a száját.
33. vers
Megaláztatásakor igazságtalanul ítélték el. Ki fogja elmondani a származása részleteit? Mert elpusztítják, és nem marad többé a földön.”
34. vers
Erre az eunuch ezt mondta Fülöpnek: „Kérlek, mondd meg nekem, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”
35. vers
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ezzel a részével kezdve hirdette neki a Jézusról szóló jó hírt.
36. vers
Amint pedig mentek az úton, vízhez értek, és az eunuch így szólt: „Nézd csak, víz! Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?”
37. vers
[Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Erre ő így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”]
38. vers
Azzal megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és Fülöp is, meg az eunuch is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt.
39. vers
Amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme gyorsan elvezette Fülöpöt. Az eunuch nem látta őt többé, mégis örömmel folytatta útját.
40. vers
Fülöp pedig Asdódba került, és átmenve a területen, továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak, míg Cezáreába nem ért.
Könyvek
