⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
23. fejezet
1. vers
A szanhedrinre szegezve tekintetét, Pál így szólt: „Férfiak, testvérek! Teljesen tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt mind a mai napig.”
2. vers
Anániás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.
3. vers
Pál akkor ezt mondta neki: „Megver téged Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy megítélj engem a törvény szerint, ugyanakkor a törvényt megszegve azt parancsolod, hogy üssenek meg engem?”
4. vers
Az ott állók ezt mondták: „Isten főpapját sértegeted?”
5. vers
Pál pedig így szólt: „Testvérek, nem tudtam, hogy főpap. Mert meg van írva: »Ne gyalázd néped vezetőjét!«”
6. vers
Pál tudva, hogy az egyik felük szadduceus, a másik meg farizeus, felkiáltott a szanhedrin előtt: „Férfiak, testvérek, én farizeus vagyok, farizeusok fia. A halottak feltámadásának reménysége miatt ítéltetem meg.”
7. vers
Mivel ezt mondta, viszály támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a tömeg megosztottá vált.
8. vers
A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen sem feltámadás, sem angyal, sem szellem, a farizeusok viszont elfogadják mindegyiket.
9. vers
Erre nagy kiabálás támadt, és a farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan felkeltek, és hevesen vitatkozni kezdtek, ezt mondva: „Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben, de ha szellem vagy angyal beszélt hozzá. . .”
10. vers
Mivel egyre nagyobb lett a viszály, a parancsnok attól félt, hogy darabokra tépik Pált, ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, ragadják ki őt közülük, és vigyék a kaszárnyába.
11. vers
A következő éjszaka pedig ott állt mellette az Úr, és ezt mondta: „Légy bátor! Mert ahogy Jeruzsálemben alaposan tanúskodtál rólam, úgy kell tanúskodnod Rómában is.”
12. vers
Mikor nappal lett, a zsidók összeesküvést szőttek, és átokkal kötelezték magukat, azt mondva, hogy se nem esznek, se nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.
13. vers
Több mint 40-en voltak, akik ezt az esküvel megerősített összeesküvést szőtték.
14. vers
Elmentek a magas rangú papokhoz meg a vénekhez, és ezt mondták: „Ünnepélyesen átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, míg meg nem öljük Pált.
15. vers
Most azért ti a szanhedrinnel együtt üzenjetek a parancsnoknak, hogy hozza le őt nektek, mintha szeretnétek alaposabban kivizsgálni az ügyét. De mielőtt közel érne, készen fogunk állni, hogy végezzünk vele.”
16. vers
Pál unokaöccse azonban meghallotta, hogy azt tervezik, hogy lesből Pálra támadnak. Bement a kaszárnyába, és beszámolt erről Pálnak.
17. vers
Pál ekkor magához hívta az egyik katonatisztet, és ezt mondta: „Vezesd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert van valami jelentenivalója a számára.”
18. vers
Az tehát fogta őt, a parancsnokhoz vezette, és ezt mondta: „A rab Pál magához hívott, és arra kért, hogy vezessem hozzád ezt a fiatalembert, mivel van valami mondanivalója a számodra.”
19. vers
A parancsnok kézen fogta és félrevonta őt, majd ezt kérdezte tőle: „Mi az, amit jelentened kell nekem?”
20. vers
Az így szólt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: hozd le Pált holnap a szanhedrin elé, mintha szeretnének többet megtudni az ügyéről.
21. vers
De ne hagyd, hogy meggyőzzenek, mert több mint 40 emberük arra vár, hogy lesből rátámadjon, és átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg meg nem ölik. Most pedig készen állnak, és arra várnak, hogy eleget tegyél a kérésüknek.”
22. vers
Akkor a parancsnok elbocsátotta a fiatalembert, de előbb megparancsolta neki: „Ne áruld el senkinek, hogy ezt elmondtad nekem!”
23. vers
Ezután hívatott kettőt a katonatisztek közül, és ezt mondta: „Az éjszaka harmadik órájára készítsetek föl 200 katonát, hogy kivonuljanak egészen Cezáreáig, ezenkívül 70 lovast és 200 lándzsást.
24. vers
Gondoskodjatok lovakról is, melyekkel Pált biztonságban elviszik Félix kormányzóhoz.”
25. vers
Levelet is írt, amely a következőket tartalmazta:
26. vers
„Klaudiusz Liziásztól a nagyméltóságú Félix Kormányzónak: Üdvözlet!
27. vers
Ezt a férfit a zsidók megfogták, és már majdnem megölték, de én gyorsan a segítségére siettem a katonáimmal, és kiszabadítottam, mert a tudomásomra jutott, hogy római.
28. vers
És mivel ki akartam deríteni, milyen okból vádolják, levittem a szanhedrinük elé.
29. vers
Úgy találtam, hogy a saját törvényükkel kapcsolatos kérdések miatt vádolják, de egyetlenegy halált vagy bilincset érdemlő vád sincs ellene.
30. vers
Mivel pedig a tudomásomra jutott, hogy cselt szőnek ez ellen a férfi ellen, rögtön elküldtem őt hozzád, és megparancsoltam a vádlóknak, hogy előtted beszéljenek ellene.”
31. vers
Ezek a katonák tehát a parancs szerint fogták Pált, és éjjel elvitték Antipatriszba.
32. vers
Másnap hagyták, hogy a lovasok továbbmenjenek vele, ők viszont visszatértek a kaszárnyába.
33. vers
A lovasok bementek Cezáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elé állították.
34. vers
Az elolvasta a levelet, majd megkérdezte, hogy melyik tartományból való, és megtudta, hogy Ciliciából.
35. vers
„Alaposan kihallgatlak – mondta –, ha majd a vádlóid megérkeznek.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őt őrizet alatt.
Könyvek
