⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
28. fejezet
1. vers
Mikor sikerült biztonságba jutnunk, megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
2. vers
Az idegen nyelvű emberek pedig rendkívül kedvesek voltak velünk. Tüzet gyújtottak, és mindnyájunkat kedvesen fogadtak, mivel eleredt az eső, és hideg volt.
3. vers
Mikor Pál összeszedett egy nyaláb rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a hőségtől, és rákapaszkodott a kezére.
4. vers
Amikor az idegen nyelvű emberek meglátták a mérges kígyót a kezén függeni, ezt mondogatták egymásnak: „Ez az ember biztosan gyilkos, és bár sikerült biztonságban kijutnia a tengerből, az igazságosság nem hagyja tovább élni.”
5. vers
Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett.
6. vers
Azok pedig azt várták, hogy feldagad a teste, vagy hirtelen holtan rogy össze. De miután sokáig várakoztak, és látták, hogy semmi baja nem történik, megváltozott a véleményük, és istennek kezdték őt mondani.
7. vers
Annak a helynek a szomszédságában a sziget főemberének, Publiusznak voltak földjei. Ő szívesen fogadott, és három napig vendégül látott minket.
8. vers
Publiusz apja pedig betegen feküdt, mert lázas volt, és vérhastól szenvedett. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.
9. vers
Ezután a szigeten levő többi beteg is elment hozzá, és meggyógyult.
10. vers
Sok ajándékkal is megtiszteltek bennünket, és amikor indultunk, elhalmoztak minket mindennel, amire szükségünk volt.
11. vers
Három hónappal később elindultunk egy hajóval, amelynek „Zeusz fiai” voltak az orrfigurái. A hajó Alexandriából való volt, és a szigeten telelt.
12. vers
Kikötve Szirakúzában, három napig ott maradtunk.
13. vers
Onnan aztán továbbmentünk, és megérkeztünk Régiumba. Egy nappal később pedig déli szél támadt, és a második napon eljutottunk Puteoliba.
14. vers
Itt testvéreket találtunk, és kérleltek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, majd továbbmentünk Róma felé.
15. vers
Onnan a testvérek, amikor hallották a rólunk szóló híreket, kijöttek elénk egészen Appiusz piacteréig és a Három Tavernáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.
16. vers
Mikor végül Rómába értünk, megengedték Pálnak, hogy egy bérelt házban lakjon az őt őrző katonával.
17. vers
Három nappal később azonban összehívta a zsidók főembereit. Miután egybegyűltek, ezt mondta nekik: „Férfiak, testvérek, jóllehet semmit sem tettem a nép ellen vagy ősapáink szokásai ellen, mégis rabként adtak át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
18. vers
Miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi okot sem találtak arra, hogy halálra adjanak.
19. vers
Mikor azonban a zsidók ellenkeztek, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, de nem azért, mintha bármivel is vádolnám a nemzetemet.
20. vers
Ezért kértem, hogy láthassalak benneteket, és beszélhessek veletek, mert Izrael reménysége miatt vagyok megláncolva.”
21. vers
Azok így szóltak: „Nem írtak rólad leveleket Júdeából, és az onnan ideérkezett testvérek közül senki sem hozott rossz hírt rólad, vagy mondott bármi rosszat felőled.
22. vers
De úgy tartjuk helyesnek, hogy tőled halljuk, mit gondolsz, mert bizony ami ezt a szektát illeti, tudjuk, hogy mindenhol ellene beszélnek.”
23. vers
Megállapodtak tehát vele, hogy melyik nap találkozzanak, és még többen jöttek el hozzá a szálláshelyére. És reggeltől estig érvelt nekik: alaposan tanúskodott Isten királyságáról, hogy Mózes törvénye és a Próféták alapján meggyőzze őket arról, hogy hinniük kell Jézusban.
24. vers
Néhányan hinni kezdtek a mondottaknak, mások viszont nem.
25. vers
Mivel nem értettek egyet egymással, távozni kezdtek. Pál eközben még ennyit mondott:
„Találóan szólt a szent szellem Ézsaiás próféta által az ősapáitokhoz,
26. vers
amikor ezt mondta: »Menj el ehhez a néphez, és mondd: ’Hallotok majd, de semmiképpen nem értetek, és néztek majd, de semmiképpen nem láttok.
27. vers
Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. A fülükkel hallottak ugyan, de nem figyeltek, a szemüket pedig behunyták. Azért tettek így, nehogy valaha is lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, és értsenek a szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.’«
28. vers
Legyen hát tudtotokra, hogy ezt az Istentől jövő megmentést hirdetik a nemzeteknek, és ők biztosan figyelni fognak rá.”
29. vers
[És miután ezt mondta, a zsidók elmentek, maguk között sokat vitatkozva.]
30. vers
Ő pedig két teljes évig a saját bérelt házában maradt, és kedvesen fogadott mindenkit, aki elment hozzá.
31. vers
Teljes bátorsággal, akadálytalanul prédikált nekik Isten királyságáról, és tanította őket az Úr Jézus Krisztusról.
Könyvek
