⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Apostolok cselekedetei
20. fejezet
1. vers
Miután lecsillapodott a felfordulás, Pál hívatta a tanítványokat, és bátorítva őket, meg búcsút véve tőlük, elindult Makedóniába.
2. vers
Miután átment azokon a vidékeken, és sok bátorító szót mondott az ottaniaknak, megérkezett Görögországba.
3. vers
Amikor már három hónapot töltött ott, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza, mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amikor arra készült, hogy elhajózik Szíriába.
4. vers
Vele tartott Szopáter, a bereai Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül Arisztárkusz és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteusz, és Ázsia tartományból Tikikusz és Trofimusz.
5. vers
Ezek továbbmentek, és Troászban vártak ránk.
6. vers
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után szálltunk tengerre Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba, ahol aztán hét napot töltöttünk.
7. vers
A hét első napján, miután egybegyűltünk, hogy együnk, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.
8. vers
A felső szobában pedig, ahol egybegyűltünk, jó néhány lámpa volt.
9. vers
Egy Eutikusz nevű fiatalember, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.
10. vers
Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne aggódjatok, hiszen él.”
11. vers
Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett. Még jó ideig – virradatig – beszélgetett, majd útnak indult.
12. vers
A fiút tehát élve vitték el, és nagyon megvigasztalódtak.
13. vers
Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba. Ott szándékoztuk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog akart jönni.
14. vers
Így aztán, mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk.
15. vers
A rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe értünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.
16. vers
Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.
17. vers
Milétuszból azonban üzent Efézusba a gyülekezet véneinek, és hívatta őket.
18. vers
Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan viselkedtem köztetek,
19. vers
rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázattal és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek engem.
20. vers
Eközben nem vonakodtam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket.
21. vers
Alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is arról, hogy meg kell bánniuk a bűneiket, és Istenhez kell térniük, valamint hinniük kell Jézusban, a mi Urunkban.
22. vers
Most pedig a szellemtől kényszerítve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,
23. vers
kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bebörtönzés és nyomorúságok várnak rám.
24. vers
De egyáltalán nem tekintem fontosnak az életemet, csak hogy befejezhessem pályafutásomat, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességéről szóló jó hír mellett.
25. vers
És most tudom, hogy többé senki sem fog látni engem közületek, akik között a királyságról prédikáltam.
26. vers
Ezért e mai napon felszólítalak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok,
27. vers
mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent Isten szándékáról.
28. vers
Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.
29. vers
Tudom, hogy miután elmegyek, elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,
30. vers
és közöttetek is lesznek majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
31. vers
Ezért maradjatok éberek, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át, éjjel-nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindegyikőtöket.
32. vers
Most pedig rábízlak benneteket Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességéről szóló üzenetre, amely képes megerősíteni titeket, és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.
33. vers
Senkinek az ezüstjére vagy aranyára vagy ruhájára sem vágytam.
34. vers
Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek gondoskodtak a saját és a velem levők szükségleteiről.
35. vers
Mindenben megmutattam nektek a tetteimmel, hogy hogyan kell keményen fáradozva segítenetek a gyengéket, és hogy elmétekben kell tartanotok az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”
36. vers
És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt, és imádkozott.
37. vers
Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, átölelték Pált, és gyengéden csókolgatták,
38. vers
mert az fájt nekik különösen, hogy azt mondta, nem látják többé. Ezután elkísérték a hajóhoz.
Könyvek
