chapter 14
Ikóniumban pedig bementek együtt a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy nagyon sok zsidó és görög lett hívővé.
Azok a zsidók azonban, akik nem hittek, felzaklatták a nemzetekből valókat, és a testvérek ellen hangolták őket.
Ezért elég sok időt töltöttek ott, és bátran beszéltek Jehova felhatalmazásával. Ő megadta nekik, hogy jeleket és csodákat hajtsanak végre, és ezzel megerősítette az üzenetet, amit hirdettek, ami az ő ki nem érdemelt kedvességéről szólt.
A városbeli tömeg azonban megosztottá vált. Némelyek a zsidók mellett voltak, mások viszont az apostolok mellett.
Mikor a nemzetekből valók és a zsidók a vezetőikkel együtt elhatározták, hogy arcátlanul bánnak velük, és megkövezik őket,
ők értesültek erről, és elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére.
Ott tovább hirdették a jó hírt.
Lisztrában pedig ült egy mindkét lábára nyomorék férfi. A születésétől fogva béna volt, és még soha nem járt.
Ez figyelt, amint Pál beszélt. Pál pedig rászegezve a tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
hangosan ezt mondta: „Állj a lábadra!” Így hát az felugrott, és járni kezdett.
Amikor a sokaság látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven így kiáltottak: „Az istenek emberekhez váltak hasonlóvá, és lejöttek hozzánk!”
Akkor Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek kezdték hívni, mivel ő vitte a szót.
A város bejáratánál álló Zeusz-templom papja pedig bikákat és lombfüzéreket vitt a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatokat akart bemutatni.
Mikor azonban az apostolok, Barnabás és Pál hallottak erről, megszaggatták ruháikat, és odaugrottak a sokaság közé, ezt kiáltva:
„Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint nektek. És hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezek helyett a hiábavaló dolgok helyett az élő Istent imádjátok, aki alkotta az eget, a földet, a tengert, és mindent, ami bennük van.
Ő a múltban hagyta, hogy minden nemzet azt tegye, amit akar,
bár azzal, hogy jó dolgokat tett, megmutatta, hogy valójában milyen is ő. Hiszen esőket adott nektek az égből, meg termékeny időszakokat, bőséges élelemmel látva el titeket, és örömmel töltve el a szíveteket.”
És még ezeket mondva is csak alig-alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzon nekik.
Antiókiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon kívülre, abban a hiszemben, hogy halott.
Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.
Miután hirdették a jó hírt a városban levőknek, és jó néhány embert tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába.
Erősítették a tanítványokat, bátorítva őket, hogy maradjon erős a hitük, és ezt mondva: „Sok nyomorúságot kell elszenvednünk, mielőtt bemegyünk Isten királyságába.”
Ezenfelül miután böjtöltek és imádkoztak, véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és rábízták őket Jehovára, akiben hittek.
Aztán átmentek Pizidián, és Pamfíliába érkeztek.
Majd miután hirdették Isten szavát Pergában, lementek Attáliába.
Onnan pedig elhajóztak Antiókiába, ahol annak idején Isten gondjaira bízták őket, hogy a ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően elvégezzék a munkát, amelyet most befejeztek.
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elmondták, mennyi mindent tett általuk Isten, és hogy megnyitotta a hithez vezető ajtót a nemzeteknek.
Így aztán sok időt töltöttek a tanítványokkal.