chapter 22
„Férfiak, testvérek és apák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most elétek tárok!”
Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek, ő pedig ezt mondta:
„Zsidó vagyok, a ciliciai Tárzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel tanítványaként. Az ősi törvény szigora szerint oktattak, és buzgó voltam Isten iránt, mint a mai napon ti is mindnyájan.
Halálra üldöztem azokat a férfiakat és asszonyokat, akik ezt az Utat követik, megkötöztem és börtönbe juttattam őket,
amit a főpap is, meg a vének egész gyűlése is tanúsíthat. Leveleket is szereztem tőlük, hogy elvigyem a damaszkuszi testvérekhez, és úton voltam, hogy az ottaniakat megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket.
Miközben úton voltam, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság ragyogott fel mindenütt körülöttem,
mire én a földre estem, és hallottam, hogy egy hang így szól hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
Így válaszoltam: »Ki vagy, Uram?« Ő így szólt hozzám: »A názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl.«
Akik pedig velem voltak, látták ugyan a világosságot, de a velem beszélőnek a hangját nem hallották.
Ekkor ezt mondtam: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr így szólt hozzám: »Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott elmondanak neked mindent, amit tenned kell.«
De mivel semmit sem láttam a dicsőséges világosság miatt, úgy érkeztem meg Damaszkuszba, hogy kézen fogva vezettek a velem lévők.
Majd egy Anániás nevű, istentisztelő férfi, aki megtartotta a törvényt, és aki jó hírben állt minden ott élő zsidó körében,
eljött hozzám. Megállt mellettem, és ezt mondta nekem: »Saul, testvér, nyerd vissza a látásod!« Én abban a pillanatban feltekintettem, és megláttam őt.
Ő így szólt: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az akaratát, lásd az igazságost, és halld a hangját,
mert tanúja kell hogy legyél neki, hogy elmondd minden embernek mindazt, amit láttál és hallottál.
Most pedig miért késlekedsz? Menj, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet azáltal, hogy segítségül hívod őt.«
Mikor visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam, önkívületbe estem,
és láttam őt, amint ezt mondja nekem: »Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják majd el a rólam szóló tanúságodat!«
Én pedig így szóltam: »Uram, ők maguk is jól tudják, hogy azelőtt bebörtönöztem és megvertem zsinagógánként azokat, akik hittek benned.
És amikor Istvánnak, a te tanúdnak a vérét kiontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak a felsőruháit, akik végeztek vele.«
Ő mégis ezt mondta nekem: »Indulj, mert távoli nemzetekhez küldelek el téged.«”
Azok egészen eddig figyeltek rá, majd felemelve a hangjukat ezt mondták: „Távolítsd el a földről az ilyet, mert nem méltó rá, hogy éljen!”
Mivel kiabáltak, és eldobálták felsőruháikat, meg port szórtak a levegőbe,
a parancsnok elrendelte, hogy vigyék Pált a kaszárnyába, és azt mondta, korbácsolással kell kihallgatni, hogy pontosan megtudja, miért kiáltoztak így ellene.
Mikor azonban kifeszítették az ostorozásra, Pál így szólt az ott álló katonatiszthez: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy rómait, aki nincs elítélve?”
Amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, és jelentést tett, így szólva: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.”
Erre a parancsnok odament, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: római vagy?” Pál ezt mondta: „Igen.”
A parancsnok így válaszolt: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál így szólt: „Én pedig már beleszülettem.”
Ezért akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal távolabb álltak tőle. A parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római, és hogy ő megkötözte.
Így aztán másnap, mivel biztosan tudni akarta, hogy miért is vádolják Pált a zsidók, eloldozta, és megparancsolta a magas rangú papoknak meg az egész szanhedrinnek, hogy gyűljenek egybe. Aztán lehozta Pált, és közéjük állította.