⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Apostolok cselekedetei

chapter 18


Chapters:


verse #1

Ezután Pál elhagyta Athént, és Korintuszba ment.


verse #2

Ott találkozott egy Akvila nevű, pontuszi születésű zsidóval, aki nem sokkal azelőtt jött Itáliából a feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából. Elment hát hozzájuk,


verse #3

és mivel ugyanaz volt a mestersége, az otthonukban maradt, és velük dolgozott, ugyanis ők is sátorkészítők voltak.


verse #4

Minden sabbaton előadást tartott a zsinagógában, és meggyőzően beszélt zsidókhoz és görögökhöz.


verse #5

Mikor Silás is, és Timóteusz is lejött Makedóniából, Pál a szó prédikálásának szentelte magát, tanúskodva a zsidóknak, hogy bizonyítsa: Jézus a Krisztus.


verse #6

De miután állandóan ellenszegültek neki, és becsmérlően beszéltek, megrázta ruháit, és ezt mondta nekik: „Ti lesztek a felelősök a halálotokért. Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni.”


verse #7

El is távozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű ember házába ment, aki Isten imádója volt, és akinek a háza közvetlenül a zsinagóga mellett állt.


verse #8

Kriszpusz, a zsinagóga egyik vezetője pedig hinni kezdett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is. És sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek.


verse #9

Ezenfelül egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass,


verse #10

mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni, hogy ártson neked; mert sok emberem van ebben a városban.”


verse #11

Ott maradt hát egy évig és hat hónapig, tanítva közöttük Isten szavát.


verse #12

Mikor pedig Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók együttes erővel rátámadtak Pálra, a bírói szék elé vitték,


verse #13

és ezt mondták: „Ez a férfi arra veszi rá az embereket, hogy a törvénnyel ellentétes módon imádják Istent.”


verse #14

Mikor azonban Pál szólni akart, Gallió ezt mondta a zsidóknak: „Ó, zsidók, ha csakugyan valami helytelenségről vagy súlyos bűncselekményről volna szó, lenne rá okom, hogy türelmesen végighallgassalak titeket.


verse #15

De ha beszéddel, nevekkel és a saját törvényetekkel kapcsolatos vitás kérdésekről van szó, intézzétek el magatok. Ezeknek én nem óhajtok a bírája lenni.”


verse #16

Azzal határozottan elküldte őket a bírói széktől.


verse #17

Erre mindannyian megragadták Szosztenészt, a zsinagóga egyik vezetőjét, és verni kezdték a bírói szék előtt. Ám Gallió mit sem törődött ezekkel a dolgokkal.


verse #18

Pál azonban, miután jó néhány napig maradt még, elbúcsúzott a testvérektől, és Priszcillával meg Akvilával együtt elhajózott Szíria felé. Kenkreában rövidre nyíratta a haját, ugyanis korábban fogadalmat tett.


verse #19

Mikor megérkeztek Efézusba, otthagyta őket, ő maga pedig bement a zsinagógába, és érvelt a zsidóknak.


verse #20

Bár egyre csak kérték, hogy maradjon még, nem egyezett bele,


verse #21

hanem elbúcsúzott, és ezt mondta nekik: „Visszatérek hozzátok, ha Jehova úgy akarja.” Majd tengerre szállt Efézusban,


verse #22

és leért Cezáreába. Aztán felment, üdvözölte a gyülekezetet, utána pedig lement Antiókiába.


verse #23

Miután ott töltött egy bizonyos időt, elindult, és sorra bejárta a helységeket Galácia vidékén és Frígiában, erősítve az összes tanítványt.


verse #24

Efézusba érkezett pedig egy Apollós nevű, alexandriai születésű zsidó férfi. Ékesszóló ember volt, és igen jártas az Írásokban.


verse #25

Már kapott oktatást Jehova útjáról, és mivel izzott a szellemtől, pontosan szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János által hirdetett keresztséget ismerte.


verse #26

Bátran kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és még pontosabban kifejtették neki Isten útját.


verse #27

Továbbá, mivel Akhájába akart átmenni, a testvérek írtak a tanítványoknak, buzdítva őket, hogy fogadják őt kedvesen. Így amikor odaért, nagy segítségére volt azoknak, akik Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően lettek hívőkké.


verse #28

Ugyanis meggyőzően és részletekbe menően bizonyította nyilvánosan, hogy a zsidóknak nincs igazuk, rámutatva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.

Chapters:


Books