chapter 11
Az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, meghallották, hogy a nemzetekből valók is elfogadták Isten szavát.
Így amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetélkedés támogatói bírálni kezdték őt,
ezt mondva: „Körülmetéletlen férfiak házába mentél be, és együtt ettél velük.”
Péter erre részletesen elmagyarázta nekik a történteket:
„Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor önkívületi állapotban egy látomást láttam: leszállt egy nagy lenvászon lepedőhöz hasonló valami, amelyet a négy sarkánál fogva eresztettek le az égből, és lejött egészen énhozzám.
Közelebbről szemügyre vettem, és négylábú földi állatokat láttam, meg vadállatokat, hüllőket és égi madarakat.
Egy hangot is hallottam, amint így szól hozzám: »Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!«
Én azonban ezt mondtam: »Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem beszennyezett vagy tisztátalan dolgot.«
Másodszor az égből jövő hang így felelt: »Amit Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek.«
Ez harmadszor is megtörtént, majd mindent felvontak, vissza az égbe.
És abban a pillanatban ott állt három férfi a háznál, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám.
A szellem pedig azt mondta, hogy menjek velük, egyáltalán nem kételkedve. Ez a hat testvér szintén velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába.
Ő beszámolt nekünk arról, hogy látta, amint az angyal ott áll a házában, és ezt mondja: »Küldjél embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak,
és ő elmondja majd neked, hogy hogyan menekülhetsz meg te és egész háznéped.«
Mikor aztán elkezdtem beszélni, kiáradt rájuk a szent szellem, mint ahogy ránk is kezdetben.
Ekkor visszaemlékeztem az Úr beszédére, hogy ezt mondta: »János vízzel keresztelt, de ti szent szellemmel lesztek megkeresztelve.«
Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?”
Mikor ezeket hallották, nem ellenkeztek tovább, hanem dicsőítették Istent, ezt mondva: „Ezek szerint Isten a nemzetekből valóknak is megadta a lehetőséget a megbánásra, hogy életet nyerjenek.”
Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, elmentek egészen Föníciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de csak a zsidókkal osztották meg az üzenetet.
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és hirdetni kezdték a görögül beszélőknek az Úr Jézusról szóló jó hírt.
Jehova velük volt, és sokan hívőkké lettek, és követték az Urat.
A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben levő gyülekezet fülébe jutott, és elküldték Barnabást Antiókiába.
Amikor megérkezett, és látta, hogy Isten hogyan mutatott a tanítványok iránt ki nem érdemelt kedvességet, nagyon örült, és bátorítani kezdte mindnyájukat, hogy határozzák el a szívükben, hogy hűségesek maradnak az Úrhoz.
Barnabás ugyanis jó ember volt, akit áthatott a szent szellem, és erős volt a hite. És meglehetősen sokan csatlakoztak az Úrhoz.
Így hát elment Tárzuszba, hogy megkeresse Sault.
Miután megtalálta, elvitte Antiókiába. Egy egész évig velük voltak a gyülekezetben, és igen sok embert tanítottak. Isten irányításának köszönhetően először Antiókiában nevezték a tanítványokat keresztényeknek.
Azokban a napokban próféták mentek le Jeruzsálemből Antiókiába.
Előállt az egyikük, név szerint Agabusz, majd a szellem által megjövendölte, hogy nagy éhínség jön az egész lakott földre, ami aztán be is következett Klaudiusz idejében.
Elhatározták hát a tanítványok, hogy a lehetőségeik szerint segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
Így is tettek, és elküldték azt a vénekhez Barnabás és Saul által.